A szabadság fogalmának meghatározása az egyik leggyakrabban felmerülő filozófiai kérdés, mondhatni probléma. Méghozzá elsősorban azért probléma, mert nagyon nehéz meghatározni – viszonyítási pontként – az ellentétpárját.
2025. július 2., szerda
Visszapörgetés
Bármelyik évforduló megünneplésének lehet napi aktualitása. Sőt, lehet – és akad bőséggel – olyan is, amelyik elhomályosítja az eredeti eseményt, a sok évvel ezelőtt történt dolgokat, az akkor lejátszódott eseménysorokat, és sokkal inkább a napi aktualitása miatt fontos.
A szenet ősi egyiptomi társasjáték, amelyiknek létezett egyedül játszható változata is. Nekem erről a különböző kártyajátékok jutnak eszembe, amelyeket általában társaságban játszunk, de magunkra maradva – ugyanazokkal a lapokkal – bármikor kirakhatunk egy pasziánszot is.
„Ami engem illet, ha én nem fogom fel rossznak, ami velem esett, akkor semmi baj nem ért. Márpedig tőlem függ, hogy ne fogjam fel annak” – írta Elmélkedések című művében Marcus Aurelius római császár (121–180), aki máig is nagy becsben tartott munkájának egyik fejezetét – sorrendben a tizenkettediket – az akkori Solva városában, tehát a mai Esztergomban írta –, hogy egy kis frappáns és kézenfekvő magyar vonatkozás is legyen ebben a történetben.
Azt hiszem, sohasem tudom már kiheverni, hogy egyik kedvenc filmemnek, David Lynch csodálatos Wild at heart című alkotásának – a napokban láttam ismét a tévén, innen most újra eszembe – a magyar forgalmazó azt (nincs ezen mit szépíteni, hiszen valóban az: idióta…) címváltozatot adta, hogy Veszett a világ. Az ép ész és az értelem veszett el abban a pillanatban, amikor ezt a két szót és a névelőt odaírták emellé a film mellé.
Azt mondom, még egyszer, mert Danilo Kiš a kedvenc íróim egyike, akinek műveit rendszeresen – vagy inkább úgy kellene mondanom: folyamatosan – újraolvasom, így hát már többször is írtam róla, nemcsak ezeken az oldalakon, és nemcsak ebben a sorozatunkban. Azt mondom, még egyszer, de véletlenül sem gondolom úgy, hogy utoljára, hiszen Danilo Kiš a kedvenc íróim egyike, akinek életműve folyamatosan foglalkoztat.