Újraolvasva, ha nem is mindig „csak” a regényeit és az elbeszéléseit, de olykor a vele készült interjúk gyűjteményét, az általa szerkesztett kötetekhez készült jegyzeteit, elő-, illetve utószavait (amelyekből kiderül, hogy ő hogyan látta és hogyan értékelte ezeket a műveket…), leveleit, magyar költők műveiből készült fordításait, vagy éppenséggel a róla szóló másodlagos irodalmat, mindig találok olyan új momentumokat, amelyek persze korábban is mindvégig ott voltak, sőt talán fel is tűntek, de valahogy, valamiért csak a sokadik újraolvasás alkalmával kezdenek el foglalkoztatni. Valamiképp akkor domborodik ki, kerül előtérbe a jelentőségük. Apró, kicsiny, nem is mindig rejtett momentumok ezek, érdekességek, apróságok, amelyek kiegészítik, árnyalják a szerző életművét, a róla alkotott véleményünket, talán már berögződéssé is kövült olvasmányélményeinket. Lényegében: a bennük az íróról és életművéről kialakult képet.
„A szerző az EÖTVÖS JÓZSEF ALAPÍTVÁNY támogatásában részesült. Az adatok megszerzéséhez nyújtott segítségért köszönettel tartozik Tolnai Ottónak, Németh Józsefnek, Vendel Zoltánnénak, a Zala Megyei Levéltárnak és külön köszönettel Kapiller Imrének” – jegyezte fel az EX Symposion 1993/3-4. számában megjelent Regényes utazás című írásához mellékelt jegyzetében Ladányi István, aki Danilo Kiš édesapjának nyomába eredve ekkor másolta ki a – fiktív mivoltában Eduard Sam néven is ismert – szülő osztályzatait az akkor fellelt és teljesen hiteles osztálynaplóból: „A Csány László Zalaegerszegi Felsőkereskedelmi Iskola iratainak csomójegyzékéből (Zala Megyei Levéltár): »Az iskolát 1885-ben alapították. Rónaszegi iskolaigazgató közlése szerint az izraelita hitközség alapította. Eleinte polgári iskola, de hamarosan kereskedelmi osztályai is nyílottak.« Az átadott iratok alapján a csomójegyzék készítője nem találta nyomát annak, »hogy az iskola kezdetben az izraelita hitközség intézménye lett volna, bár ez azért lehetséges.« 1896-tól Felső Kereskedelmi Iskola.
A Zalaegerszegi Állami Felső Kereskedelmi Iskola anyakönyve 1902/3. tanévtől 1905/6. tanévig. Az 1903/4. tanév alsó osztályának 17. sorszámú bejegyzése: »Név: Kis Ede, izr.; születési hely és idő: Barabás (Zalamegye), 1889. július 11.«
Osztályzatai: 1903/4. január: »Hit és erkölcstan: 2, Magyarnyelv: 3, Németnyelv: 2, Francianyelv: 2, Kereskedelmi földrajz: 3, Kereskedelemtörténet: 2, Algebra: 3, Természettan: 2, Kereskedelmi számtan: 3, Irodai munkálatok: 2, Kereskedelmi levelezés: 1, Kereskedelemismeret: 2, Szépírás: 2, Dolgozatok külső alakja: 1, Mulasztott, igazolt órák: 4, Mulasztott, nem igazolt órák: kihúzva, Magaviselet: 1.«
1903/4. június: »Hit és erkölcstan: 2, Magyarnyelv: 3, Németnyelv: 2, Francianyelv: 2, Kereskedelmi földrajz: 2, Kereskedelemtörténet: 2, Algebra: 3, Természettan: 2, Kereskedelmi számtan: 3, Irodai munkálatok: 1, Kereskedelmi levelezés: 2, Kereskedelemismeret: 2, Szépírás: 2, Dolgozatok külső alakja: 1, Mulasztott, igazolt órák: 27, Mulasztott, nem igazolt órák: kihúzva, Magaviselet: 1.«”
Ladányi persze hiánytalanul kijegyzetelte az osztálynaplóban, a csomójegyzékben, azaz az iskolai anyakönyvben fellelt osztályzatokat, mi azonban talán elégedjünk meg most – egyelőre – ennyivel. Ha viccelni szeretnék, akár azt is mondhatnám, hogy nem Danilo Kiš édesapja volt az egyetlen olyan szülő, akinek iskolai bizonyítványa nem nagyon adott okot arra, hogy dicsekedjen vele gyermekei előtt… De nem olyan rossz jegyek ezek, hogy gúnyolódni kellene rajtuk. Különösképp, hogy Kis Ede „kereskedelmi akadémiát végzett bizonyos Virág úr szülőhelyén, aki Joyce úr kegyelméből Leopold Bloom néven híresül el.” Így tehát – világirodalmi összefüggéseiben – Kišnek a James Augustine Aloysius Joyce-hoz (1882–1941) való kötődését is meghatározza, a maga módján befolyásolja, árnyalja az apa személye.
„Hogy megélhetési költségeiket és gyermekeik szanatóriumi kezelését fedezni tudják, a vaksággal küszködő James Joyce, és hólyagproblémákkal kínlódó felesége, Nora Barnacle anarchista kabarét üzemeltetnek zürichi lakásuk nappali szobájában, az első világháború idején. A politikát, az egyházakat, a házasság intézményét, a polgári társadalom alapjait támadják, direkt demokráciát és értékalapú társadalmat követelnek. Az előadás során mindketten gyakran rosszul lesznek. Végül Nora – Blum Lipót, szombathelyi polgármester ágyékából –, különös gyermeket hoz a világra, az író pedig előbb tételesen megtagadja, majd önmaga ellen fordítja a teljes világirodalmat, benne saját életművét” – írtuk néhány évvel ezelőtt, a Képes Ifjúság 2003. október 15-i számában, amikor Ladik Katiék akkor bemutatott új előadásával foglalkoztunk.
Egy különös gyermek született hát Blum Lipót ágyékából.
Frappáns végkifejlett egy páratlan életmű végére… Önmagunk ellen fordítani a létező, már megírt világirodalmat. Kivezetés a szépirodalomból… Üdvözlettel Esterházy Péternek. Egyfajta, ártó szándéktól mentes fricskaként. Is…
Íme az említett előadás színlapja:
Les Fleurs du Mal
ADIEU, MONSIEUR BLOOM
~ Cabaret Noire ~
Nora Barnacle Joyce: LADIK KATALIN
James Joyce: KÓSA BÉLA
Írta és színpadra állította: NAJMÁNYI LÁSZLÓ
Már ebből a fenti, rövidke, Ladányi Istvántól kölcsönzött adatsorból – Kis Ede iskolai osztályzatainak jegyzékéből – is egyértelműen látható, hogy Danilo Kiš nem maga ellen fordította a már megírt világirodalmat, hanem a saját kártyájaként játszotta ki (mintegy a visszájára fordítva?), a saját céljaira használta fel, illetve a saját alkotó munkájának szolgálatába állította. És nem is csak a világirodalmat... Mintegy gyűjtőmunkaként, lajstromozásként felhasznált mindent, ami kézzelfogható, elérhető és felkutatható volt. Mindent, ami a keze ügyébe tévedt… Mindebből pedig egy olyan egyedi és sajátos, semmi mással össze nem téveszthetően egységes, élő egészet sikerült összegyúrnia, mint amiképp az egymásba érő, olykor talán egymásra is reflektáló legendákról, mítoszokról, mondákról és egymásból táplálkozó mitológiákról beszéltünk.
Danilo Kiš mitológiái ily módon a valóságból, a realitásból, a – real time – hétköznapokból építkeznek és táplálkoznak. Legyen bár szó a Holtak enciklopédiájáról, avagy a gyermekkori élményeket, így az általam sokat emlegetett Kerkabarabást, de az elvesztett apa személyét is megelevenítő műveiről. Összefüggéseiben pedig egyfajta kapaszkodót, de társat is talált Joyce-ban, akire bártan és bőségesen alapozhatott.
Innen, ettől a ponttól továbbindulva aztán érdemes megint újraolvasni Danilo Kiš műveit. És tetszés szerint, vagy akár véletlenszerűen is válogathatunk. Mint mindig.
