Szeptember 9-én Etiópiában a Kék-Níluson hivatalosan is átadták rendeltetésének az Etióp Újjászületés Nagy Gátja (GERD) gigantikus tározót, amelynek építését még 2011-ben kezdték meg. A hírt a miniszterelnök, Ahmed Ali Abij jelentette be. Az 1,8 kilométer hosszú és 145 méter magas óriásgát és erőmű feladata, hogy duplájára növelje az áramtermelést Etiópiában, ahol a mintegy 130 millió lakosnak csak alig több mint a felét tudják jelenleg ellátni árammal. Az erőmű jelentős bevételt is hoz majd Addisz-Abebának, mivel Etiópia a szomszédos országoknak is ad el az áramból.
A kormányfő szerint ez „nemcsak Etiópia, hanem valamennyi fekete bőrű ember számára óriási sikert jelent”. A 2018 óta hivatalban lévő kormányfő arról is ismert, hogy 2019-ben elnyerte a Nobel-békedíjat az Etiópia és Eritrea közötti béke megteremtése érdekében végzett munkájáért. Ám ezt követően ő vezetett háborút (2020-ban és 2022-ben) saját országának Tigré tartománya ellen.
A gát megépítése nemcsak Ahmed Ali Abij nagy sikerét jelenti, hanem egy újabb konfliktus forrását is Etiópia számára, amely a világ egyik legszegényebb országa. Ráadásul több katonai konfliktus is sújtotta. Az utóbbi időben azonban szárnyalni kezdett a gazdasága, sőt a térség feltörekvő hatalmaként tartják számon.
Az országban létfontosságúnak minősített, 3,5 milliárd euró költségű óriásvíztározó már az alapkőletétel óta vita tárgya Szudánnal és Egyiptommal. Kairó fenyegetésként tekint a gátra, mert Egyiptom vízszükséglete csaknem 97 százalékban függ a Nílustól. Egyiptom attól tart, hogy a GERD miatt kevesebb víz jut majd neki a folyóból. Az ország elnöke, Abdel-Fattah al-Sziszi közölte: hazája a nemzetközi jog segítségével fogja megvédeni a vízbiztonságát.
Az etiópiai helyzet a magyar olvasóknak is ismerős lehet, hiszen a rendszerváltozás idején, a Dunán a bős(Gabčíkovo)–nagymarosi vízlépcső (BNV) építése hasonló feszültség forrása volt Magyarország és Csehszlovákia (majd Szlovákia) között. A BNV megépítésére 1977-ben a két ország még együtt kötelezte el magát. Csakhogy a beruházás visszafordíthatatlan környezeti károkat okozott volna a Duna magyarországi szakaszán, s öntözővíz nélkül hagyta volna a mezőgazdaságot.
A problémákra Magyarországon a kádári hatalom kevés figyelmet fordított. Helyette független szakértők, környezetvédők és ellenzéki értelmiségiek mutattak rá a várható következményekre. A vízlépcső ügye az 1988/89-es rendszerváltozás egyik központi kérdésévé vált, és több tízezres tömegeket mozgatott meg a rendszer ellen. A tiltakozások hatására az omladozó kommunista hatalom 1989-ben a magyar oldalon leállította az építkezést. A szlovák–magyar vita végül a hágai Nemzetközi Bíróság elé került, amely mind a két országot elmarasztalta, s kötelezte a helyzet államközi szerződésekkel való rendezésére, de ez azóta sem történt meg.
A két eset között fontos különbség, hogy az etiópiai óriásgát ügyében olyan országok feszülnek egymásnak, amelyek a hadsereget is készek bevetni saját igazuk érvényesítésére.
Nyitókép: Wikipedia
