Kína két fontos rendezvénnyel is magára vonta szeptemberben a külföld figyelmét. Ezek helyszínei és időpontjai is üzenetértékűek, szimbolikus jelentőségűek. Az egyik a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) tiencsini éves csúcstalálkozója volt, a másik meg az a nagyszabású katonai díszszemle, amit két nappal később, szeptember 3-án tartottak meg Pekingben, a második japán–kínai háború és a II. világháború ázsiai lezárásának 80. évfordulója alkalmából.
Kína a két rendezvénnyel, vagyis katonai erejének fitogtatásával és széles szövetségi rendszerének reflektorfénybe helyezésével a világnak üzent, elsősorban a vetélytársainak. Demonstrálta elszántságát, amelyet a jövőben a (gazdaság)politikája megvalósítása érdekében akar érvényesíteni globális szinten.
A 14 millió lakosú Tiencsin már önmagában is szimbolikus hely. A kikötővárosban robbant ki 1900-ban a – következő évben nyolc, zömében nyugati (nagy)hatalom által levert – boxerlázadás, amely a gyarmatosító országok helyi gazdasági behatolása, elnyomása és dominanciája ellen irányult.
Tiencsint napjainkban a 2013-ban indult kínai Övezet és Út kezdeményezés (BRI) stratégiai központjának tartják. A BRI egy globális program, amelynek célja, hogy Kína – földi és vízi szállítási folyosók kialakításával – kereskedelmi kapcsolatokat tartson fenn a világ szinte minden részével, szükség esetén befektetéseket és pénzügyi együttműködést, lényegében hiteleket biztosítva a fogadó országoknak. Több ellenérdekelt hatalom, élükön az Egyesült Államokkal, azt állítja, hogy a BRI elsősorban a kezdeményező gazdasági és geopolitikai érdekeit szolgálja, s modern gyarmatosításra szolgál, amit Peking tagad.
Míg Kína a katonai parádéval az erőt demonstrálta, addig Tiencsinben – szintén a szövetségesei, partnerei, támogatói és a mellette álló országok, rekordszámú magas rangú képviselőinek jelenlétében – a növekvő globális ambícióit, illetve gazdasági és politikai befolyását. A vendéglátó Hszi Csin-ping államfő ezúttal egy új, alternatív világrendet is felvázolt, jelezve, hogy az évekkel ezelőtt (jelentős részben Kína nemzetközi előretörésének és térnyerésének hatására) megkezdődött hatalmi átrendeződés megállíthatatlanul folytatódik. Bár azt nem mondta, de ebben a globális folyamatban a főszerepet feltételezhetően a saját országának szánja, amelyet a jövőben is megpróbál erős kézzel irányítani.
A 2011-ben Kína, Oroszország és a közép-ázsiai államok által alapított, ám ma már tíz állandó tagot, továbbá 16 partner- és megfigyelő státusú országot magába foglaló SCO-ban szintén prímás akar maradni. (Még akkor is, ha nyilvánosan a kölcsönös előnyökön alapuló sokoldalú együttműködést hirdeti.)
Derekas feladat, hiszen ebben a 26 országban csaknem 3,5 milliárd ember él, vagyis a világ népességének 40 százaléka. Hszi szerint ezek az államok már több mint ötven területen működnek együtt, éves gazdasági összteljesítményük (GDP) pedig megközelíti a 30 ezer milliárd dollárt, ami a világ GDP-jének bő 37 százalékát jelenti.
A szeptember 1-jén befejeződött tiencsini csúcs résztvevői több megállapodást írtak alá, amelyek célja a tagállamok közötti gazdasági, kereskedelmi, energetikai és biztonsági együttműködés erősítése, összehangolása. Kiadtak egy közös nyilatkozatot és egy dokumentumot is, amely az SCO 2035-ig szóló fejlesztési stratégiáját foglalja magába.
Kína és Oroszország már másnap demonstrálta, hogy komolyan gondolják az együttműködést. Különösen az energetika területén, mit sem törődve az Ukrajna elleni háborúja miatt Oroszország ellen bevezetett külföldi, elsősorban nyugati szankciókkal.
A Gazprom orosz óriáscég és a kínai nemzeti kőolajipari vállalat (CNPC) megállapodott a két ország közti földgázszállítások felpörgetéséről és az infrastruktúra bővítéséről. Az egyezség értelmében Oroszország növeli az éves gázszállításokat Kínába, mind a Szibéria Ereje, mind a Távol-keleti Útvonal vezetéken keresztül. Az előbbi csőrendszeren az eddigi 38 milliárd köbméter helyett 44 milliárd földgázt továbbítanak majd évente, az utóbbin pedig a jelenlegi mennyiséget, az évi 10 milliárd köbmétert 12 milliárdra emelik.
A Gazprom és a CNPC aláírt egy memorandumot is a – Kínába orosz földgázt eljuttató, de régóta halogatott – Szibéria Ereje-2 csővezeték, s a hozzá tartozó, mongóliai szakaszt alkotó Kelet Szövetség tranzitvezeték megépítéséről. A tervek szerint a 950 kilométer hosszúságú új rendszeren keresztül 30 évig szállítanák a gázt a nyugat-szibériai lelőhelyekről (Mongólián keresztül) Kínába. A megállapodás értelmében évi 50 milliárd köbmétert.
Alekszej Miller, a Gazprom igazgatótanácsának elnöke már el is dicsekedett vele, hogy a Szibéria Ereje-2, a Kelet Szövetség és a kapcsolódó kínai létesítmények megépítése a világ legnagyobb, egyszersmind legtőkeigényesebb ágazati beruházása lesz. A munkálatok ütemtervéről és költségeiről azonban nem beszélt. A legalacsonyabb becslések 13,6 milliárd dollárról szólnak, a legmagasabbak csaknem 34 milliárd dollárról.
Nem közölte a szállítmányok árát sem. Csupán annyit mondott, hogy a gáz köbméterenkénti ára ezen a vezetéken várhatóan alacsonyabb lesz, mint az Európába irányuló (jócskán visszaesett) export.
