A megoldást nagyjából holmiféle több ismeretlenes egyenletként lehetne kiszámítani, de hozzáteszem, nem is az volt vele a célja senkinek – szerzőnek, bloggernek, e-mailes továbbítónak, kuncogó olvasónak –, hogy bárki is megoldja. És azt is hozzáteszem gyorsan, hogy remélem, a helyes válasz a végtelen (úgy is, mint egy elfektetett nyolcas…), azaz, hogy Demszky Gábort, Budapest főpolgármesterét, az elszánt metróépítőt – még ha nem is tartozik a kedvenc politikusaim közé – soha nem fogják felhúzni egy lámpavasra, sem a Budakeszi úton, sem máshol, mert azért mégsem ez a politikai kérdések, konfliktusok, problémák, nézetletérések és oly gyakori egymásnak feszülések megoldásának legdemokratikusabb módja. Ezt fontos leszögezni!
A vicc ennek ellenére nagyon is találó, hiszen a budapesti metróépítés ma már fogalomértékűvé küzdötte le magát. A minap is, amint épp egy sajtótájékoztatóra siettem, a taxiban a rádió szólt, és valami humoros, vagy legalábbis vicceskedő műsorban arról beszélt valaki, hogy a magyar fővárosban forgatott a National Geographic televízió stábja… Eljöttek megnézni, miért fúrnak itt az emberek lyukakat a város alá… Mert ez már valami szertartásos, pszeudolingvisztikai, transzkubista, paranormális jelenség! A napéjegyenlőséggel áll összefüggésben? Vagy Stonehenge-dzsel? – sorjázta a kérdéseket a számomra ismeretlen hang a rádióban. Valami kultikus, mágikus jelentőséget tulajdonítanak ennek? Talajmintákat vesznek vegyi elemzésre? Igen nagy mennyiségben…
Walter Frederick Mondale, az Amerikai Egyesült Államok volt alelnöke – Jimmy Carter oldalán (1977 és 1981 között) – mondta egyszer: „Vigyázni kell, ha Ronald Reagant idézi az ember, mert ha az idézet pontos, azt sárdobálásnak hívják.” Mondale-nek persze minden oka megvolt arra, hogy ne kedvelje Reagant (1911–2004), hiszen az elnökválasztáson Carter kihívójaként és legyőzőjeként az alelnököt is megbuktatta pozíciójában – kiakolbólintotta pozíciójából. S habár politikailag ez a mondás sem túl korrekt, azóta is gyakran idézik, annak ellenére is, hogy Ronald Reagan – ha hollywoodi filmszínészként ma már nem jegyzik igazán a nevét –, az egykor volt keleti tömb, és az ezzel járó kommunista ideológia bukásában játszott szerepe, illetve a hidegháború lezárása érdekében kifejtett tevékenysége miatt halála után is népszerű. Sőt, Mort Sahl amerikai humorista mondta róla: „Reagan csak azért nyert, mert Jimmy Carter ellen indult. Ha egyedül indul, veszített volna.”
Sajnos az a helyzet, hogy a párhuzam éppen azért jutott így eszembe, mert ma már Demszky Gábor idézésével is hasonló a helyzet, mint ahogyan azt Mondale a maga idején megfogalmazta. És itt már nemcsak a metróépítésről van szó, ami hétköznapi szinten is a gúny tárgyává vált bal- és jobboldalon egyaránt – minden szinten, szinte minden! –, hanem a politikai vállalhatatlanságról. Elképesztő néha megfigyelni, milyen szánalmasan ragaszkodnak foggal, s körömmel emberek a hatalomhoz, pozícióhoz, valós, de inkább csak vélt megbecsüléshez. Eötvös József (1813–1871), a politikában miniszterként ugyancsak vétkes író úgy fogalmazott egyszer: „Csak azt bírjuk, miről, ha kell, le tudunk mondani. Oly kincsnek, melyet nélkülözhetetlennek tartunk, nem urai, hanem szolgái vagyunk.” Nagy kár, hogy a mai, megkésett és kései utódai ennek értelmében a politikai hatalom, a pozíció tántoríthatatlan rabszolgái, foglyai.
A Budakeszi útra és a lámpavasra visszatérve: Szent-Györgyi Albert (1893–1986), a Nobel-díjas magyar biokémikus gondolatait olvasom épp, aki a második világháború vészterhes időszakában, a zsidóüldözések idején fogalmazta meg, hogy „aki faji, vagy nemzeti gyűlöletet hirdet, ellensége hazájának”. Később aktívan részt vett a politikában (ő is!), amiről egyszer így beszélt: „Nem én kezdtem el politikával foglalkozni. A politika behatolt az életembe, és amikor könyveket égettek, és üldözték zsidó barátaimat, nekem igent vagy nemet kellett mondanom. Én nemet mondtam.” Látjuk tehát, lehet ezt másképp is csinálni! És ez is egy olyan ok, ami miatt érdemes abban reménykedni, hogy szöveges matematikai feladvány helyes megoldása: a végtelen.
