A zenélést már a Teremtés könyve a legősibb foglalkozások közt említi: „[Ada] Testvérét Jubálnak hívták, ő lett az ősatyja azoknak, akik gitáron és fuvolán játszanak.” (Ter 4, 21).
2026. április 30., csütörtök
Irodalom
A fametszet művészete legnagyobb mesterének máig a magyar vérségű Albrecht Dürert tartják. Az „Apokalipszis” képeinek mozgalmas, megrendítő erejű jelenetei, mesteri kompozíciói, a képek víziószerű, döbbenetes hatása magával ragadja a szemlélőt.
A magyar kultúra napja, január 22-e alkalmából sajtónk, tehát napilapunk is, a figyelemfelkeltés szándékával hirdette: „Nyelvünk a kultúránk”. Ez a jelszó drámai tömörséggel mindent magában foglal, ami az anyanyelvű közösség és a vele érintkező egyén számára meghatározó jelentőségű: a történeti tudattartalmakat csakúgy, mint az értelmi-érzelmi töltésű közlendők cseréjét.
A címben leírt kiáltás Repárszky Ildikó száját hagyta el egyik tanítási óráján, míg én csak akkor kezdtem el ingatni a fejem és kételkedni a földrajzórán tanultak alkalmazhatóságában, amikor a Magyarországgal szomszédos Ausztriából Ausztrália lett.
Az egész napunk az előttünk álló éjszakai bokszmérkőzésre való készülődés jegyében telt. A középiskolai penzumot ugyan letudtuk, de a kenyerek, szendvicskellékek, egyéb rágcsálnivalók és a kellő mennyiségű ital, a kávé, ásványvizek, sörök, borok, konyakok bebiztosítása körül forgott valójában minden.
Enikő és Emese életét végigkíséri a népművészet. Gyermekkoruktól kezdve vonzotta őket a nemezelés és a népművészet világa.