10.
Tudom, paradoxonként hangozhatott, amikor a kilencvenes években arról beszéltem a hallgatóimnak, miért tartom szerencsésnek, hogy éppen ekkor és éppen ide születtem, e sokfajta, különböző vallású, különböző kulturális hagyományokkal rendelkező népességnek eme nyughatatlan, konfliktusokkal terhes térségébe.
A sok miértre vonatkozó válaszkeresés és annak megtalálása több lehetőséget ígér egy többszólamú világban, és ez fogalmaztatta meg velem a fenti kijelentést. Ez a meggyőződésem mára már teljes értékű bizonyossággá vált. Mérhetetlenül sok szellemi és lelki gazdagság forrásának tekintem azt a teremtésben kapott lehetőséget, hogy életet adó szülőföldemnek mondhatom ezt a Bácskaságot. A sokszínűség, az összehasonlításra, az önnön körön való kitekintésre adott esély az emberi tudatvilág elmélyítésének és a látásnak olyan kihívásokkal teli, egyetemes értékek felé való nyitási lehetőséget nyújthat mindazok számára, akik a létezés értelmét és örömét keresik, amelyre csak egy nép és egy vallás környezetében élőknek kevés módja van. S pontosan a szövevényes sokszínűség mibenlétének megértésére tett kísérletek tartalmazzák azokat a tudattágító folyamatokat beindító impulzusokat, melyek a köldöknézésből való kimozdulást/elmozdulást idézhetik elő annak érdekében, hogy az önnönvalónkban megbúvó másság iránti érzékenységünket működésbe hozza. Ebből a helyzetből egyenes út vezethet a tudás birtokbavételéhez, mely nélkül nem beszélhetünk felébredésről, amely nélkül nem fogjuk megtudni, hogy mivégre születtünk erre a világra, mivégre születtünk pont oda, ahol először reánk mosolygott a napsugár.
Merthogy eredendően tanulni jöttünk ide, hogy amikor majd az anyag valóságában megnyilvánuló utunk végére értünk, számot tudjunk adni – mindenekelőtt önmagunknak – arról, miképpen sáfárkodtunk a földi megtestesüléssel kapott lehetőséggel, s hogy elmondhassuk, nem éltünk hiába.
Azzal hogy ebbe a Papp Dániel-i tündérországba születtem a tanulásra vonatkozóan sok, mondhatnám úgy is, szemmel látható, érzékszervekkel kitapintható segítséget kaptam éppen az összetettségében kifejezésre jutó bonyolult valóság könnyebb megismerésére, a benne való könnyebb tájékozódásra, eligazodásra vonatkozóan. A nyelvek, a vallások, a kulturális hagyományok változatossága lényegében egy és ugyanazon egyetemes értékrendszer realizálására való törekvést feltételez. Mindannyian az egy igaz Istenhez szeretnénk megérkezni. A vallások kialakította utak mértékre szabottak, s csak ezért tűnnek úgy, mintha különböznének egymástól. Mindannyian az emberben rejlő istenszerűséget, mikrotheoszi lényeget szeretnénk kifejezésre juttatni, még akkor is, ha nyelvi eszköztáraink más-más jellegűek, s a kulturális hagyományok tekintetében többféle forrásból merítünk.
Az embert próbáló sokszínűség Istent dicséri, s életünkkel, kapott képességeinkkel kellene megtapasztalnunk a teremtés nagyszerűségét, kellene ráhangolódni arra a bennünket körülvevő és végtelen életmegnemesítő energiafolyamra, mely szintén a rendelkezésünkre áll. Észre kellene venni már végre!
Siránkozás helyett – ennek ma megint nagy divatja lett – immár arra kellene odafigyelni, milyen rendkívül kiváltságos helyzetet jelent pl. az, hogy magyar az anyanyelvünk. Gondolataink kifejezésére olyan eszközt kaptunk a teremtésben, amellyel a legösszetettebb elképzeléseinket, meglátásainkat is érthetően tudjuk mindenki számára közvetíteni. Kifejezésrendszerünk mérhetetlen, ezerarcú szókincsbeli gazdagságát dicséri mindenekelőtt irodalmunk, meg az élő népi örökségünk. A magyar nyelv szókincsének ősiségére vonatkozóan számos példát találhat az, aki magyarságtudatának igazolása céljából nem sajnálja tanulással, búvárkodással kitölteni földi életének egy részét. Egy-egy kifejezésünk hátterében évezredek kulturális hagyománya rejtőzködik, melyről a felejtés fátylát fellebbenteni valóságos szellemi kihívást jelent, s a megoldás felett érzett öröm lesz a semmivel sem helyettesíthető jutalom.
Elgondolkodott-e már valaki azon, hogy pl. ékszer szavunknak milyen kulturális jelentéstartalma volt négy-ötezer évvel ezelőtt, s hogy milyen, az emberi létezéssel kapcsolatos kérdések hozhatók összefüggésbe az égszerűséggel. Vagyis, miért égszerű az ékszer? Tudjuk-e ma ebben az eldologiasodott, eltömegesedett világban pl. azt, hogy valamikor személyre szabott volt az ékszerkészítés? És sorolhatnám tovább azokat a szellemi kihívásokat, melyeket anyanyelvünk nagyszerűsége, egyedisége szolgáltat akkor, ha nem váltjuk aprópénzre ajándékba kapott földi létezésünket.
A választás rajtunk múlik. Merthogy szabad akaratot is kaptunk!
