piroscipős hegedűs
a force majeure ráadásnak abban a négy percében
maradéktalanul szerelmes voltam beléd
alakod a kedvesemé volt
és szemedben krumplihéjszínű hajad
az első sorban
a kialvatlanságtól elcsigázva
szívbe markoló
vonóhúzások prédájává váltam
a hangok
akár megannyi szerelmi nyílvessző
szenvedélyes vágy szaggatta
a lószőrt
a befejezés után kitörő
csendben
másokkal együtt felálltam
és téged harmadszorra is
visszatapsoltalak
(hidd el – náluk sokkal többet
tudtam rólad)
elkaptam rejtett mosolyod
meglestem balkáni lelked
reméltem hogy
te is felismersz engem
a tapsról
akkor is ha nem nézel az egyes sor
hatos széke felé
megvoltak a magam jelzései
ahogy mindenki másnak is megvoltak
ott hátul
(love’s not a competition
but I’m winning )
más volt a terem tűzvonalán
innen lenni
százak között egy oh
mélységesen magába zuhanva
maradj hegedűs maradj
játssz nekem cigánydallamot
rohanjunk át éjnek idején
a műcsarnok üres termein
szeretkezzünk a festmények alatt a padlón
pattanásig feszített húrokkal
haza ezen
a tavaszon nem repülsz
Fordította Rácz Nóra
