Arra figyelek föl, hogy valaki a rádióban azt mondja: az indoeurópaiak egy szellemnép.
– Ha egy genetikust kérdezünk, ismer-e olyan gént, ami az indoeurópaiakkal társítható, azt mondaná, nem tud erre érdemi választ adni – magyarázza az olasz riportalany magyar hangja.
– Ha egy nyelvészt kérünk meg az indoeurópaiak meghatározására, azt mondaná, indoeurópai az, aki az indoeurópai nyelvjárást beszéli. Azaz egy Hongkongban élő kínai is lehet indoeurópai.
– Ha egy történészt kérdezünk meg arról, honnan jöttek az indoeurópaiak, felsorolna néhány tucat eurázsiai helységnevet, amit az indoeurópaiak származási helyeként, őshazájaként jelöltek meg.
– A legjobb meghatározás, amit az indoeurópaiakra használtak, F.Villar definíciója, mely szerint nomád, hadviselő pásztorok voltak. Az indoeurópaiaknak nem volt civilizációjuk, nem volt művészetük, nem volt vallásuk vagy bármiféle technológiájuk. Ha lett volna, akkor könnyen fel tudták volna deríteni az eredetüket.
Nekik csak nyelvük volt.
Az indoeurópaizmus egy szent nyelv tanulásának vallásos rítusát jelenti.
Ők honosították meg a hamvasztást, az ő hatásukra váltottak az európai társadalmak matriarchátusról patriarchátusra, béke helyett hadviselésre, az ő hatásukra váltotta fel a demokráciát a tirannizmus, az egyenjogúságot a rabszolgaság, a szolidaritást az agresszív versenyszellem, illetve a védelmező anyaistennőket az apai vezetők.
Abban az időben, a Kr.e. évezred közepén, az európai szimbolikus művészet átment figurálisba, és állandó lett a háború.
