Elfordult az ablaktól, újabban zavarta a városi panoráma. Inkább azt nézte a tükörben, hogy a testén milyen sorrendben szaporodik föl a háj. Elkényelmesedett, nem ment ki az utcára, mint ahogyan sok éven át, inkább vállalta a kevesebb bevételt, és csak otthon dolgozott. A ház hegyekre néző szobájában a régi kuncsaftjai mindig megtaláltak. Kedvükért kicsit ő is a régi lett, régi gönceit erőltette magára. A keskeny pántok belevágtak a hájba, és a kibuggyanó többlet izgalomba hozta a férfiakat. Nem a kövér nőket szerették, de jólesett nekik a kockázatmentes változatosság. Ha lecsillapodott a vágyuk, bizalmaskodva mesélték, hogy az utóbbi időben a feleségük is fölszedett néhány kilót! Kényelmesen könyökölve nézték az öltözködő nőt, cigarettányi idő járt nekik, akár ingyen is. Utálta, ha öltözködés közben figyelik. –Undorítóan kövér – gondolták a férfiak kifelé menet, és beleborzongtak saját gondolatukba. –Egyforma mind – gondolta az üres szobában maradva a nő –, csak a nevük különbözik. De néha még a nevük is egyezett. A városra néző ablakon át nézte, ahogy rájuk csapódik a kocsiajtó.
