Azt sem tudom, hogy milyen hónap hányadik napja van: ez az ünnep napja. Mindegy is. Nem naptárhoz kötődik, bár attól még lehet ritmusa, időnként visszatérhet, és akkor eszembe jut, hogy tavaly is éppen ezen a napon volt így. De nem biztos, hogy így van. Pontosan, dátum szerint nem biztos. Fordul a Föld, a fények, a színek, emiatt. Semmi sem az, ami tegnap és tegnap előtt volt, és nincs rá magyarázat, miért. Az Isten néz rád olyankor, és megajándékoz egy kizárólag neked szánt ünnepnappal. Nem emberi voltodhoz köti, nem kívánja, hogy az ünnepedért cserébe istenségét imádd, és ünneplőben, tisztán menj házába, térdelve megköszönni. Nem alku tárgya, és nem üzlet. Kapsz egy napot vagy akár csak egy pillanatot, és akkor van az ünnep, tudod, hogy az ünnep az! De sajnos leginkább csak múltán jössz rá, hogy egy ünnepedet élted. Olyan rövid, vagy olyannyira kerülsz magadon kívül. Nem tudni, hogy van ez. Erről nem is lenne szabad írni, nem is hagyja magát, olyan élmény. Az idő terhét veszi le válladról olyankor, elveszi tőled a múlás állandóan kínzó tudatát. Soha sem vagy biztosabb benne, mint akkor, hogy örökké voltál, és örökké leszel, pontosabban sehol se a volt, se a van, csak a most él, és te a mostban. Most és mindörökké. Mindörökké, és végre fölfogod, mit jelent ez a szó.
