Lakodalmas éjszakákon, élőújságokat követő, hosszúra nyúlt mulatságokon és egyéb alkalmakkor, tisztességtelenül sok pálinka elfogyasztása után düh-dúrban – miként ő nevezte – kezdte harsogni az általa százszámra ismert dalokat-nótákat. Nem holmi meggylerázósakat, hanem a katonanótákat, évszázados dallamokat, amelyeket javarészt még gyerekkorában „lesett el” a felnőttek társaságában, s később gyakran föladta a leckét a zenekaroknak is, főként az újabb koriaknak.
2026. május 2., szombat
Irodalom
Álmában nem engedték, hogy elhagyja a várost. Kik?
Az 1921-es esztendőben a modern európai neveléstudomány egyik legjelentősebb eseményét tartjuk számon, mégpedig a Sumerhill-i iskola megalapítását.
A tavasz első virágai hideggel, hóval, faggyal dacolva törnek a felszínre erdőn, mezőn. A legkorábban nyíló virágaink a tél végét, a természet ébredését jelzik.
A keleti válságot megelőzően, 1875 előtt az „Osztrák-Magyar Monarchiának a Balkán-félsziget nyugalmának, a status quónak a megőrzése volt a hivatalos programja – mutatott rá Kozári Mónika Tisza Kálmán és kormányzati rendszere című monográfiájában. – Számára az volt a legkedvezőbb, ha a Balkánt a gyöngülő Törökország tartja kézben, és nem kerül vetélytársa, Oroszország fennhatósága alá.
Vajon miről szólnak, vagy inkább: miről árulkodnak a permanens kommunikációs nyüzsgés felületeit elárasztó képek és animációk; a hírportálokon, a közösségi és levelező oldalakon, a napi- és hetilapok honlapjain, a legkülönfélébb webes kezelőfelületeken, tehát azokon a helyeken, amelyek immár megkerülhetetlenek a Vilém Flusser-i telematikus társadalom[1] triviális gyakorlata számára, és amelyek – (fel)idézve Mark Posternek a kommunikációs technológiák és a tér közötti konstitutív viszony mibenlétét megvilágító gondolatmenetét – „nem »nem-...