(Elhangzott Budapesten, a Magyar Írószövetségben a Határtalan irodalom címmel megtartott nemzetközi tanácskozáson.)
Kontra Ferenc 2006-ban megjelent, Wien a sínen túl című regénye önmagára, önmaga megformáltságára/megformálódási folyamatára reflektál azáltal, hogy tudatosítja és ki is fejti, hogy az emlékek megfogalmazása, papírra vetése/lejegyzése és azok elrendezése, kombinálása különböző, gyakran eltérő módokon történhet. (A szöveg tágabb értelemben vett autoreferenciális aspektusát más kontextusban a különböző művészeti ágak, illetve kommunikációs formák, valamint a többnyelvűségnek az akár egyetlen szintaktikai egységen belüli kontaminációja[1] gazdagítja, saját mediális, specifikusan verbális határhelyzetére irányítva a figyelmet).
Kontra korábbi írásai, kötetei (mint például a a Drávaszögi keresztek[2], a Gyilkosság a joghurt miatt[3] vagy a Farkasok órája[4], hogy csak néhányat említsünk) is nagyban építettek az individuális és kollektív emlékezetre mint a történet-elbeszélés alapjára. A Gyilkosság a joghurt miatt kötetben olvasható Az elnök és én[5] című ironikus hangvételű elbeszélés például a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek meghatározó politikai mítoszteremtő tevékenységét, a Felhőszakadás[6], továbbá a Játék a halakkal[7] pedig többek között a kilencvenes évek véres történéseinek emlékét idézi fel. Az elmúlt évtized háborús eseményeivel terjedelmesebb formában a szintén drávaszögi származású Pataky András 1997-ben Siklóson megjelent, Rettegő türelem[8] című, realisztikus hatást keltő szövege foglalkozik. Hózsa Éva főleg a Gyilkosság a joghurt miatt Kontra-kötetben olvasható Csáth Géza utolsó novellája[9] című írás kapcsán mutat rá, hogy „A huszadik század kilencvenes éveinek irodalmában megszaporodnak a szülőföld és az identitás kapcsán kimondott »utolsók«”[10].
Maurizio Ferraris Derrida kísértetei című tanulmányában a következő releváns megállapításokat teszi a tágabb értelemben vett társadalmi tárgyak, az igazság, az emlékezés és az írás, az inskripció közötti meghatározó relációval kapcsolatban: „Az igazságnak létezik egy alapja, ez pedig az emlékezet, a feljegyzés, a technika. [...] emlékezet nélkül, rögzítés nélkül nincs ígéret.”; „Ha nem lehetne feljegyzés, nem léteznének a szociális tárgyak, ugyanúgy, mint az ígéretek [...], a pénz, a műalkotások. Ezek a tárgyak [...] abban állnak, hogy társadalmi aktusok regisztrációi. Kezdve attól az alapvetőtől, mint az ígéret és megegyezés, amit úgy gondolok, alapvető szabálya a társadalmi tárgyaknak. Azaz a társadalmi tárgyak társadalmi aktusok eredményeként jönnek létre [...], és az a jellemzőjük, hogy valahova leírják, beírják őket.”[11]
A Farkasok órája című Kontra-regényben – a szöveg struktúrájával korrespondáló nyitómondat tanúsága értelmében – a múlt képei stabil szekvencialitásba illeszkednek, s ez a sorrendiség implicite a(z) (szöveg)elemek szerkezeti állandóságát biztosítja. „Vajon én magam leszek-e saját élettörténetem hőse, vagy másvalaki tölti be ezt a tisztet: majd elválik – az itt következő lapokból kell kiderülnie.”[12] A Wien esetében a narrativizálódó emlékezet olyan szövegszervező keretként működik, amelyben az emlékezet töredékei, elemei különböző kombinációs és szelekciós elveknek megfelelően eltérő struktúrákba rendeződnek. „Megfogadtam, hogy nem bútorozom be az emlékezet üres szobáit. Tudtam, ha hazamegyek, úgyis el kell mesélnem. Talán egy egész napomba telik, olyan hosszú beszélgetés lesz, de mindent elmondani mégis képtelenség; nem azért, mert legszívesebben elhallgatnám egy részét, hanem azért, mert egyre több szoba maradt mögöttem üresen. Csak nehogy kifelejtsek valamit.”[13] A külön-külön lejegyzett és ily módon szeparált emlékképek, események a strukturális funkcionalitás szempontjából egy hatalmas puzzle darabjaihoz válnak hasonlóvá. „Éppen úgy, mint amikor egy kép összeillesztetlen darabjai hevertek szétszórva a padlón előttem. Kiöntöttük az egészet egy dobozból, és nekiláttunk hasalva, hogy kinek sikerül előbb előkotorni az általa választott részletet. Higgadt tárgyilagosságot követel a türelemjáték[14]. Rálátást nemcsak arra, amit mögöttem hagytam, hanem arra is, aminek elébe nézek.”[15]
Az emlékezés kontinuitásából kiragodott emlékképek és események a maguk szegregált formájában nem a fabula totalitását reprezentálják, még akkor sem, ha annak konstitutív elemeit és (szöveg)helyeit alkotják. A centrális pozíciók és (narratív) szekvenciák ugyanis csakis a struktúrában telítődnek jelentéssel és funkcióval. Ez a struktúra azonban – az elemek nagyszámú kombinációs lehetőségeinek következtében – különböző módokon képződhet meg. A releváns és irreleváns események éles szembeállítása kérdőjeleződik meg ily módon, hiszen a történet-elbeszélés mikéntje alakítja ki vagy változtatja meg a hangsúlyokat. „Beleuntam a puzzle darabjainak rakosgatásába, hiszen a közepe, a táj tetején trónoló vár bástyástul megvolt, de aztán felháborodottan szóltak rám, hogy a kép szélei ugyanolyan fontosak, mert így torzóban marad a munka”[16] – olvasható a puzzle kirakását, darabjainak összeillesztését a regényírással mint az emlékek különöző módokon megvalósítható egységbe rendezésével retorikusan összevető részletben. Az emlékezés reprezentált/előadott teljessége csakis átmeneti, ideiglenes jellegű lehet a potenciális átrendezhetőség, átalakíthatóság, a „struktúra strukturalitása”[17] és az elbeszélést lehetővé tevő kommunikációs szituáció szükségszerű figyelembevételének következtében. „Ha el kell majd mesélnem a többieknek, akiknek tartoztam ezzel, minden részlet önmagát ismételve ugyanarról szól ugyan, mégis máshogyan, mindenkinek más szavakkal mondható csak el”; „egy könyv lapjaira illene inkább a sokféle nézőpont, amelynek minden oldalára legalább egy kérdőjel kínálkozna, hogy én miért éppen így mesélném, és miért másként mások”[18].
[1] i. m. 199. o.
[2] Kontra Ferenc: Drávaszögi keresztek. Regény – Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1988; a regény átdolgozott kiadása: Kontra Ferenc: Drávaszögi keresztek. Regény – Életjel–HunCro–Magyar Napló, Szabadka–Eszék–Budapest, 2008
[3] Kontra Ferenc: Gyilkosság a joghurt miatt. A bűn mint próza – Forum, Újvidék, 1998
[4] Kontra Ferenc: Farkasok órája – Magyar Könyvklub, Budapest, 2003
[5] Kontra Ferenc: Az elnök és én in Kontra Ferenc: Gyilkosság a joghurt miatt. A bűn mint próza – Forum, Újvidék, 1998, 43–48. o.
[6] Kontra Ferenc: Felhőszakadás in Kontra Ferenc: Gyilkosság a joghurt miatt. A bűn mint próza – Forum, Újvidék, 1998, 69–80. o.
[7] Kontra Ferenc: Játék a halakkal. Freeing in Kontra Ferenc: Gyilkosság a joghurt miatt. A bűn mint próza – Forum, Újvidék, 1998, 101–106. o.
[8] Pataky András: Rettegő türelem. Szabálytalan napló a 20. század utolsó évtizedéből – magánkiadás, Siklós, 1997
[9] Kontra Ferenc: Csáth Géza utolsó novellája in Kontra Ferenc: Gyilkosság a joghurt miatt. A bűn mint próza – Forum, Újvidék, 1998, 165–172. o.
[10] Hózsa Éva: A novella Vajdaságban – Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium, Újvidék, 2009, 153. o.
[11] Maurizio Ferraris: Derrida kísértetei. Halálának 5. évfordulója alkalmából (kézirat), a szöveg 2009. november 5-én hangzott el Pécsett a Kulturális különbözőség és identifikáció – vallás, nemzet, ideológia című konferencián.
[12] Kontra Ferenc: Farkasok órája – Magyar Könyvklub, Budapest, 2003, 9. o.
[13] Kontra Ferenc: Wien a sínen túl – Helikon Kiadó, Budapest, 2006, 7. o.
>>
[15] Kontra Ferenc: Wien a sínen túl – Helikon Kiadó, Budapest, 2006, 7. o.
[16] i. m. 7–8. o.; kiemelés tőlem, B. O.
[17] Jacques Derrida: A struktúra, a jel és a játék az embertudományok diskurzusában, http://whistler.uw.hu/meri/textar/derridastrukturajeljatek.doc
[18] Kontra Ferenc: Wien a sínen túl – Helikon Kiadó, Budapest, 2006, 8. o.
