Még a vérzivataros, ínséges kilencvenes években, az egyik szabadkai vonatlesésem alkalmával a szerb nemzet egyik „dicső fiával”, a Boszniában harcoló Szerb Nemzeti Gárda tisztjével a kényszerű várakozás során Remarque és Dosztojevszkij regényeiről vitatkoztunk. A tiszt marcona kinézete ellenére rendkívül jártasnak bizonyult a témában, amit ki sem néztem volna belőle. Azonban a tereptarkába öltözött férfi az egyik pillanatban váltott, s a szürkének egyáltalán nem mondható háborús hétköznapjairól kezdett mesélni. Szemében furcsa csillogás jelent meg, arca elvörösödött, és látszott az ipsén, hogy mennyire élvezi az általa átélt vérgőzös történeteket. Még sohasem láttam hozzá hasonló embert, aki ennyire élvezte volna a háborút és a szörnyűségeit. Szinte fogadni merek arra, hogy amennyiben még él, most valahol Afrikában vagy a Közel-Keleten csatározik, vagy pedig valahol Szerbia mélyén, egy szűk kis lakás sötétjében, elvonási tünetekkel, remegő, puskaolajos kézzel Kalasnyikovjához rebegi Radovan Karadžić verseit.
A bombák földjén című filmet megnézve ez a tiszt jutott eszembe. Mert William James őrnagyot (Jeremy Renner), a Marc Boal amerikai újságíró iraki élményei alapján készült alkotás főhősét ugyanúgy adrenalinnal tölti el a földön heverő improvizált robbanóeszközök hatástalanítása, mint ahogyan ezt az embert a boszniai erdők mélyén folytatott harc. Hősünknek az iraki háború nem más, mint a drogfüggőknek a kábítószer, s az is a legtisztább fajtából. A fiatal amerikai bombaszakértő számára minden küldetés egy újabb lövet narkotikum, amelyből soha sincs elég, és a drog hatása sohasem kellő hosszúságú és nem elég szép a trip. Ahogyan ez lenni szokott, hősünknek mindig szüksége van egy újabb és nagyobb lőporfüstös adagra ahhoz, hogy jól érezze magát.
A film feszültségét fokozza a főhős és a bajtársai közötti ellentét is. Amíg egyik társa, Sanborn alakulatvezető (Anthony Mackie) a csapatszellemet tartja a legfontosabbnak, addig főhősünk fittyet hány az ilyesmire, s a saját feje után megy. Ennek persze előbb-utóbb a körülötte lévő csapattagok látják a kárát.
Azonban hősünk függőségi állapota sem mentes az „aranylövés”-közeli szituktól. A számtalan sikeres küldetés után mindig akad egy, amely William őrnagyot is csúnyán kiüti és ideiglenesen észhez téríti. Egy iraki fiú hullájába elrejtett robbanóanyag kiemelése, illetve egy férfira lakatolt időzített bomba robbanása után úgy tűnik, hogy hősünk összevakarja magát, s értékelni kezdi a saját és társai életét. Ez a józan állapot viszont csupán rövid ideig tart, és az őrnagy a következő pillanatban már ismét „belövi magát”. Ahogyan a kemény drogok világában, itt sincs igazán kiút a vakmerő katonának. A harcszíntéren kívül, eltávozáson, a bevásárlóközpont zabpelyhekkel teli pultja előtt menthetetlenül elveszik, s a következő pillanatban már azt látjuk, hogy főhősünk újra a bombaszakértők védőöltözetében feszít és magabiztosan gyalogol egy iraki város poros utcáján. Hazaért – és újra boldog.
A bombák földjén Rendező: Kathryn Bigelow Szereplők: |
Botrányok földjén Közvetlenül az Oscar-gála előtt több botrány is kitört a hat szobrocskát is begyűjtő filmmel kapcsolatban. Egy amerikai őrmester szerint az „ő életét lopta el” a fránya firkász, vagyis nagyon is valós eseményeket filmesítettek meg, csak sajnos az ő engedélye nélkül. A valószínűleg feltűnési mániában szenvedő altisztet mintegy megcáfolva több iraki háborús veterán viszont azért verte ki a biztosítékot, mivel szerintük a sztorinak halványlila köze sincs a valósághoz. Gondot okozott a film túlbuzgó producere is, aki a díjátadást megelőző hetekben az Amerikai Filmakadémia tagjainak küldött elektronikus levelekben a fő konkurenciának számító Avatart járatta le, s arra buzdította a címzetteket, hogy Bygelow alkotására voksoljanak. A filmet majdnem diszkvalifikálták, de végül – az Oscar történetében először – a producernek megtiltották, hogy jelen legyen a díjátadón. |
