Visszaemlékezéseimet megszakítva összefoglalom Zilahyval kapcsolatos – véletlen találkozásunk után jóval később megszerzett – ismereteimet.
Zilahy mint író nem csupán az olvasók és a műbírálók érdeklődését keltette fel, hanem az állambiztonsági hatóság figyelmére is számíthatott. Modern korunkban így vált irodalomtörténeti forrássá a rendőrségi dosszié. Ebből a különös forrásból idézgetek alább, és látni fogjuk, hogy a titkosszolgálat – elvetélt írókat is foglalkoztató – munkatársai alapos munkát végeztek.
A világháborús időkben Karády Katalin titkos vőlegénye, Ujszászy István tábornok, a magyar Államvédelmi Központ zseniális irányítója lehetett az első, aki akár személyesen is beszervezhette Zilahyt a kémelhárítás laikus önkéntesekből álló külső köreibe. Ez a népes állomány sem kiképzést, sem pénzt nem kapott hazafias szolgálatáért, ami abból állt, hogy félrevezető ismeretekkel kellett ellátni, átverni az ellenséges hírszerzőket, akik esetleg még fizettek is a megtévesztő adatokért. A „beugrató ügynökök” tehát nem foglalkozásszerűen és nem napi rendszerességgel végezték a besúgást. Az általános kémelhárítás seregében főrendiek, diplomaták, egyházi méltóságok, tudósok és művészek egyaránt jelen voltak, köztük: Esterházy János gróf, az újvidéki görögkeleti püspök, Szent-Györgyi Albert, Páger Antal, Tolnay Klári és mások.
Ujszászy előbb orosz fogságban, majd pedig budapesti házi őrizetben állította össze névjegyzékeit és írta meg vaskos kötetre rúgó vallomásait, amelyek alapján létrehozták a Rákosi-éra hírhedt terrorszervezetét, az Államvédelmi Hatóságot. Ennek alapjain működött tovább a kádári idők politikai rendőrsége. Az ötvenes évektől a rendszerváltozásig ez a rendőrség tartotta szemmel a Nyugatra szétrajzott magyar emigránsokat.
„Belügyminisztérium
II/3-B alosztály Szigorúan titkos!
Zilahy Lajos ügye K-1449
Budapest, 1962. március 23.
Zilahy Lajos író 71 éves, magyar nemzetiségű, amerikai állampolgárságú, nős, New-York-i lakos. Rendelkezésre álló adatok szerint igen erős honvágya van, s reménykedik abban, hogy Magyarországra visszatérhet. Hazatérése igen nagy hatással lenne úgy a kinti, mint a hazai írókra, ezért javasoljuk, hogy személyével önkéntes hazatérésre való bírás céljából foglalkozzunk.
Irodalmi tevékenységében polgári mentalitása, beállítottsága tükröződik. A magyar középosztálynak és az arisztokráciának volt kedvenc írója. A kormányzó kerti ünnepélyein mindig a meghívottak között szerepelt. Társadalmi sikereit nagymértékben elősegítette felesége – Bárczy Piroska –, aki ez időben apja révén – Bárczy István Budapest főpolgármestere – az ún. úri társaságok egyik ünnepelt alakja volt.
A felszabadulás után a Magyar Szovjet Baráti Társaságnak lett az elnöke és egyben a »Szabadság« című lap főszerkesztője. Mint ilyen tevékenyen bekapcsolódott a politikai életbe. Később a lap megszűnése után továbbra is az MSZBT elnöke maradt. Ez időben írta az »Ararát« című regényét, ami miatt a polgárság és a volt uralkodó osztály tagjai igen elítélték.
1947-ben hivatalos útlevéllel családjával együtt az AEÁ-ba utazott látogatás céljából és onnan nem tért vissza. A magyar kormány egy rendeletet adott ki, hogy mindazok, akik bizonyos határidőn belül nem térnek haza, árulóknak tekintendők. Zilahy és családja is e kategóriába lett besorolva. Ennek következtében lakását, bútorait, s szobi birtokát elkobozták és a Szabad Népben elítélő cikk jelent meg személyével kapcsolatban.
Rendelkezésre álló adataink szerint Zilahy az AEÁ-ba való kintléte óta emigráns szervezetekhez, politikai pártokhoz sem jobb-, sem baloldali vonatkozásban nem csatlakozott.
Hosszabb ideig, míg a vizsgálat folyt ellene, újabb regényeihez nem kapott kiadót. Ez időszakban havi 112 dollárból élt családjával együtt, amit a Social Securitytől kapott. Életét később igen nagy mértékben befolyásolta az a körülmény, hogy fia, aki egyetemi hallgató volt, öngyilkos lett és meghalt. Ezek az események életére annál is inkább megrendítőek voltak, mert a II. világháború alatt 1943-ban egy bombatámadás alkalmával budapesti villája sérülést szenvedett és benne életét vesztette leánya, valamint húga, Zilahy Irén színésznő. Zilahy politikai hovatartozásában beállott változások – nagypolgárság írója, népieskedő, fasizmussal szemben álló, MSZBT* elnök, arisztokráciát leleplező könyvei – nem önérdekkel magyarázhatók, hanem az ő nagyot akaró természetével, valamint azzal, hogy magát reformernek, vagy talán egy kissé apostolnak véli. Magyarországi barátaihoz írott levelében minduntalan visszatérő problémaként jelentkezik hazatérésének kérdése, addig 1962. januárban egyik barátjához írott levelében arról panaszkodik, hogy az őt ért támadások és sikertelenségek következtében már lemondott arról a reményről, hogy hazáját viszontlássa. Jelenlegi álláspontjának kialakulásában – hazatérésével kapcsolatban – közrejátszik az a körülmény, hogy eddig hazatérésének ügyével nem kellő súllyal foglalkoztunk, holott figyelembe véve Zilahi (sic!) politikai magatartását, lehetőség lett volna arra, hogy nevezettet önkéntes hazatérésre bírjuk, s ezzel bizonyos fokú bomlasztást idézzünk elő az irodalmi emigrációban. Ezen túlmenően esetleges hazatérése nagymértékben befolyásolná a hazai irodalmi körök hangulatát és állásfoglalását.
1962. július 6-i jelentésből: Zilahy elmondta, hogy az USA-ban nem lehet írásból megélni – olyan alacsony a kultúrigény, és ő főleg európai tantiemekből él. Főleg Jugoszláviával és Svédországgal van kapcsolata. Rendkívül dicsérte a jugoszláv viszonyokat. Elmondta, hogy tagja a Nobel-díj irodalmi bizottságának, és azon dolgozik, hogy jövőre az irodalmi Nobel-díjat Magyarország kapja meg Illyés Gyula személyén keresztül. Zilahy elmesélte még azt a pánikot, amit az első szputnyik kilövése az USA-ban okozott, hozzátéve, hogy legjobb barátja, Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas professzor a kilövés előtti időkben formálisan nyomorgott. Rá két héttel meglátogatta Szent-Györgyit, amikor is kicserélt berendezés, elektromos írógépek, titkárok serege fogadta. Az történt, hogy az USA a szputnyik kilövése óta korlátlan hitelt nyújt a kutatóknak, hogy utol tudják érni a Szovjetuniót. Zilahyban beszélgetésünk láthatóan mély benyomást váltott ki – mindazonáltal nem döntött látogatását illetően, és azzal a kijelentéssel búcsúzott, hogy ő már csak meghalni jön haza. Hollós Ervin rendőralezredes
Külképviseletünk munkatársa 1963. november 8-án felkereste New York-i lakásán Zilahy Lajos írót, és megbeszélést folytatott vele. Ennek során az alábbiak jutottak tudomásunkra: Zilahy az AEÁ-ba való kiérkezése óta kapcsolatot tart fenn az FBI-val. A kapcsolat kialakulása, az ellene szóló »kommunistagyanús« vád kivizsgálása során kezdődött. 1956-ig az FBI nyomozói rendszeresen felkeresték lakásán, és a vele folytatott beszélgetéseket felhasználták vendégeinek ellenőrzésére. Jelenleg egy Mr.Sullivan FBI-nyomozóval tartja a kapcsolatot. Zilahy elmondotta, hogy külképviseletünk részéről a vele korábban kapcsolatot tartó személlyel folytatott tárgyalásairól minden esetben megbeszélést folytatott FBI-s kapcsolatával. Közölte, hogy külképviseletünk munkatársával folytatott beszélgetésről – az Antológia kiadásával kapcsolatban – is tájékoztatni fogja az FBI-t. Zilahy az FBI-val való kapcsolatot természetesnek tartja, s ennek alátámasztására hivatkozott arra, hogy ismerősének, Szent-Györgyi Albert professzornak is baráti kapcsolata van velük.” Zilahy jugoszláviai karrierét Ararát című könyvének újvidéki kalózkiadása indította el. A Testvériség-Egység kiadó 1954-ben szerb nyelven jelentette meg a művet anélkül, hogy a szerzővel előzetesen megegyezett volna. A lelepleződött kiadó kiengesztelésül meghívta Zilahyt, hogy további kiadásokról tárgyaljon vele. A Forum mellett Zágráb, Belgrád, Szarajevó és Cetinje (Titograd?) is bekapcsolódott a Zilahy-művek megjelentetésébe. Írónktól napjainkig közel száz kiadvány került a délszláv olvasók asztalára. A Forumnál Juhász Géza volt ADukay család trilógia gondozója.
*Magyar–Szovjet Baráti [helyesen: Művelődési] Társaság
(Folytatjuk!)
