Szeretem a fákat. Égi gondolatok földi szálláshelyeit.
Irodalom
A pap, a bakó és a bíró felsorakozik a pódiumon. Az épületből két csuklyás férfi elővezeti a rabot.
Ha írni akarsz, ne áruld el a titkaidat, mondta jóindulattal, bizalmaskodva átfogta a vállamat, arcomba lihegett. Nő vagy, kellenek a titkok, léted ettől függ, és már a fülemnél járt kereső szája.
„Nem szökhetünk önmagunk elől, édes fiam! Vállalnunk kell tetteinket!
– Nagyapa, te oly nagyon szereted Zentát, honnan ez a szeretet?

