Az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének folyóirata, a Hungarológiai Közlemények 2011. évi 2.
Irodalom
Ez a szenteste életbevágó és meghatározó esemény volt édesapám életében. A naplójegyzete és az elbeszélése alapján írtam le, mi történt vele azon a havas téli napon a nyugati fronton.
Írók naplójegyzeteit forgatom, mik az első bejegyzéseik az új év kezdetén. A várakozással ellentétben nem a fogadkozás vagy a számvetés a központi gondolatuk, hanem a folytatás.
A könyvtárosokkal kapcsolatban számos sztereotípia él az emberek fejében: van, aki a régi kötetek porával belepett kékharisnyáknak hiszi őket, akiknek a legfőbb céljuk mindenáron megnehezíteni az Áhított Könyvhöz jutást; és van, akinek a Danielle Steelt istenítő vénkisasszonyok jutnak róluk eszébe, akik többet tudnak a Való Világ lakóiról, mint arról, hogy ki írta Az arany ember t. A potenciális olvasók többsége velük is úgy van, mint a könyvtárakkal...
A téli ünnepek időszaka különös varázslatot csempész a hétköznapokba. Ilyenkor jólesik lelassítani a pillanatot, élvezettel átélni a mágikus perceket, esténként meggyújtani egy illatos gyertyát, elidőzni egy-egy könyv felett, berakni a lejátszóba egy lélekfrissítő cédét, és elkalandozni távoli vidékek tájaira.
Altatás előtt azt mondta a nővér, hogy ne féljek, nem jönnek elém a halott rokonaim, ez nem olyan lesz! – Akkor milyen lesz?

