Az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének folyóirata, a Hungarológiai Közlemények 2011. évi 2. számában megjelent írások egy érdekes és az irodalomtudományban kevéssé kutatott témát vizsgálnak, intimitás és irodalom kapcsolatát. A tematikus számban tizenöt tanulmány látott napvilágot, melyek szerzői a Magyar Tanszék tanárai és mesterhallgatói, valamint a budapesti Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársai. Angyalosi Gergely, Bányai János, Berényi Emőke, Deczki Sarolta, Faragó Kornélia, Földes Györgyi, Gerold László, Gazsó Hargita, Harkai Vass Éva, Kappanyos András, Patócs László, Pomogáts Béla, Sági Varga Kinga, Szénási Zoltán és Toldi Éva tanulmányának tárgya nagyrészt a mai magyar irodalom alkotásainak sorából került ki, de elemzés tárgyát alkotják regények és költői opusok a huszadik századból, valamint egy magánéleti levelezés részletei is.
Intimitás és irodalom egymást keresztező tapasztalatok, mégis számos aspektusból lehet vizsgálatokat folytatni e fogalmak tükrében. A tanulmányok szerzői prózai és lírai művek elemzése során olyan értelmezési módokat mutatnak be, melynek irodalom és intimitás összefüggését helyezik előtérbe. Arra, hogy mit takar az intimitás fogalma, nem találunk „hivatalos” definíciót, a dolgozatokban fellelhető meghatározások végül a vizsgált irodalmi művek fényében nyerik el végleges jelentésüket. Kulcsszavak a testtapasztalat, a szexualitás, az érzelmek, az öröm, a lelki élet, a titok, az identitás, az emberi viszonyhálózatok, melyek keretében az intimitás legkülönbözőbb megjelenési formái bontakoznak ki.
A szerzők több alkalommal hivatkoznak Niklas Luhmann német szociológus Szerelem – szenvedély (Az intimitás kódolásáról) című művére, melynek egyik tétele szerint az intimitás jelensége társas viszony, amely a szerelem közvetítő közegén keresztül bontakozik ki. Irodalom és intimitás látszólag kizárják egymást, hiszen az irodalom terepe a nyilvánosság, a szöveg a publikáció által nyerhet csak olvasói értelmezést, ezzel szemben az intimitás a nyilvánosságot kirekesztő, bensőséges viszony. A publikált tanulmányok az intimitástapasztalatok sokrétűségének bemutatásával cáfolnak rá erre a megállapításra.
Henri Bergson nyelvelmélete szerint a nyelv közvetít az ember belső világa és külvilág között, viszont ez az intimitás elvesztéséhez vezet. Mindenki a maga módján éli meg az érzéseket, a nyelv azonban minden esetben azonos szóval jelöli őket. Az irodalom harcban áll a nyelvvel, az író viszont – tehetsége szerint – képes arra, hogy valamilyen mértékben áthidalja a távolságot a valódi intimitás és a személytelen világ között. Esterházy Péter Esti című művében a halál tapasztalatának elbeszélhetőségével, a nyelven túli tapasztalat nyelvi megjelenítésének kísérletével szembesül a befogadó.
Tóth Krisztina műveinek intimitásaspektusaival két szöveg is foglalkozik. Az egyik a verseskötetekben kibontakozó lírájának szubjektív vonatkozásaira, a szerelmi narratíva jellegzetességeire hívja fel a figyelmet, de kiemelkedő jelentőséghez jutnak a keretet képező idő- és térbeli dimenziók, az érzékelés és az emlékezet, a testiség, általa pedig az erotika is. A másik tanulmány a Vonalkód című novelláskötetben megjelenő testtapasztalattal foglalkozik, melyben a testeket, tereket, embereket összekötő és elválasztó, különféle jelentéssel rendelkező vonalak jutnak hangsúlyos szerephez, miközben az intimitás szexuális és lelki dimenziói tárulnak fel. Megjelenik az idegenségtapasztalat, az intim terek egymásra hatása, a halálhoz közeledő test élménye.
Márai Sándor Vendégjáték Bolzanóban című regényében nem Giacomo Casanova életrajza bontakozik ki, az öregedő hős történetében a bizalomként értelmezett intimitás jelenik meg, amely azonban nem vezet végső boldogsághoz. Lovas Ildikó Kijárat az Adriára, valamint Nedjeljko Fabrio Város az Adrián című regényeihez a luhmanni intimitásértelmezés mellett Lejeune önéletírás-meghatározása ad kulcsot. Az előbbiben a történeti események és a narrátor a saját története, intim szférája keresztezik egymást, az utóbbiban a családregény, az önéletírás, a történelem idő- és térbeli intimitásstruktúrái jelennek meg. Molnár Ferenc Liliom című drámájában a társadalmi helyzet intimitást meghatározó szerepe kerül hangsúlyos pozícióba, a „tömény intimitás” itt a cselédsors függvénye.
A Hungarológiai Közlemények idei második számában találunk még tanulmányt, amely Dsida Jenő „kutyás” versét értelmezi az intimitás szempontjából. Elemzés tárgya lesz Demény Péter Visszaforgatás című regényének vallomásos, intim beszédmódja, melyben nem a szerelem testi jellege, hanem az emberi szubjektivitás a narratívum forrása. Borbély Szilárd A Testhez című verseskötete és annak értelmezése az ember testi, fizikai mivoltára mutat rá. Tanulmány foglalkozik a pornográfia, az erotika, az obszcenitás és a prüdéria fogalmainak értelmezésével a magyar és más nemzetek irodalmában. Szerb Antal Utas és holdvilág című regényének többértelmű és sokfelé ágazó intimitásaspektusai is kutatás tárgyává válnak. Megtudhatjuk, milyen rokon vonásai vannak Gergely Boriska Varrótűhercegnő című kisregényének és a Hamupipőkének, és hogy milyen következtetéseket von le a kutató Juhász Erzsébet szerelmes leveleiből, melyeket férjéhez írt. A folyóirat tanulmányai további kutatásra ösztönzik a téma iránt érdeklődőket, amihez nemcsak inspirációt és ötleteket adnak az elemzések, hanem az irodalomjegyzék tételeivel együtt kiváló alapot is nyújtanak.
