1.
Béccsel találkozni így advent táján mindig nagy öröm, valódi készülődés a karácsonyi ünnepekre. Sokszor azonban hallani lehet azt is, hogy Bécsben már nincsenek igazi bécsiek, igazi osztrákok. A Graben, a Kärtnerstrasse, a Rathaus környéke, a vásárlók közkedvelt Mariahilferje szláv nyelvek kavalkádjától hangos, attól függően, hogy az egykori Jugoszlávia melyik tájékáról érkeztek „az ígéret városába”(!?) az éppen melletted elhaladó hangoskodó járókelők.
Egy kis odafigyeléssel azonban mégis lehet bécsiekkel találkozni. Például akkor, ha úgy döntesz, hogy az ebédszünet idején a Hofburggal szemben meghúzódó Palffy Étteremben fogyasztod el az aznapi májgombócos marhahúslevest, s hogy a gyermekkor ízeit teljességében kiélvezhessed, megrendeled a császármorzsát is, azaz a Kaiserschmarnit. Elvégre hol máshol, ha nem a császárvárosban készítik el a legjobban ezt az utánozhatatlan ízű palacsintaféleséget. A mellé feltálalt savanykás gyümölcsíz pedig az apró szemű ringlószilvát dicséri, melynek gazdag terméstől roskadozó fáit Újvidéken, a Limán hármon is meg lehet találni, mintegy igazolandó azt kijelentést, melyet egykor az immár boldog emlékezetű Habsburg Ottó tett egy tv-műsorban, nevezetesen, hogy a Duna összeköt, bármiként is alakulnak az időben az emberkéz által erőszakosan meghúzott határok.
De ha a bécsi szelet mellett döntenél, meg a spriccer mellett, akkor a Stephansdom közelében lévő, Grabenre nyíló kis utcába kell betérned, a Beisl nevet viselő tipikus osztrák kisvendéglőbe, s máris valóban Ausztriában vagy, az osztrákok között.
A nagy készülődés lélekmelegítő hangulatát kapod ajándékba, ha advent heteiben látogatsz el a császárvárosba. Külön ajándékként élheted meg a jezsuiták templomában a vasárnaponként felhangzó Haydn, Händel, Mozart, Beethoven, vagy Scubert, Bruckner, Dvoržak miséinek egyikét, ugyanis szeptember eleje és január 15-e között a jeles napokon, illetve minden vasárnap az Isten szolgálatára és dicséretére egybegyűlt bécsiekkel együtt gyönyörködhetsz a Szent Ágoston-rend kórusának fellépéseiben is.
Az Immaculata napján az idén Haydn Teremtése volt műsoron. Isten ajándéka volt számomra éppen ez a zenemű, hiszen az áhítat mellett a végtelen öröm megtapasztalásában volt részem ebben a vigasztalan világban. S ez így van rendjén, lévén hogy a teremtés elégedettséget sugalló, örömteli cselekedet: Isten jókedvében teremtette a világot, s lám, mivé lett a szabad akarattal rendelkező ember bűvészkedése okán, melynek mozgatórugója egyre inkább a rombolás különböző változata lett a rosszul értelmezett istenképére-teremtettség eredményeként. A görcsös ragaszkodás a hatalomhoz megmételyezi a legjobb szándékot is. A szolgálat mára már kiveszett az emberek viselkedéséből. A szolgálatból fakadó teremtéssel, alkotással igencsak híján van az emberiség. Hát itt tartunk, ahol vagyunk. Ezért örömtelen a világunk.
