2.
Múló életem során sok mindent megtapasztaltam, ami ma már lehetővé teszi számomra, hogy időnként, a cseppet sem lélekemelő körülmények ellenére, ne csak elviseljem a meghasonlott létezés különböző megnyilvánulási formáit, de el is tudjam azokat fogadni, sőt egyre gyakrabban meg is mosolyogjam őket.
Az egyik nagyon lényeges lecke, amit elsajátítottam, abban mutatkozik meg, ahogyan a be nem teljesült kívánságaimat minden nagyobb megrázkódtatás nélkül veszem tudomásul. Menet közben ugyanis sikerült felismernem, hogy megvalósuló életem folyamán minden segítséget megkaptam/megkapok életfeladatom célkitűzéseinek realizálásához. Számos esetben a segítség éppen az elém tornyosuló nehézségek, akadályok révén kínálta/kínálja fel a problémamegoldást, így azután ma már egyre ritkábban berzenkedem amiatt, hogy valami nem úgy alakul, ahogyan azt én elképzelem/elképzeltem.
Elmondhatom, hogy ráeszméltem a „legyen meg a Te akaratod” semmivel össze nem hasonlítható, mérhetetlen varázserejének előítélet-mentes bizonyosságára: mindenki számára egyformán adott és biztosított jótékony, életgazdagító hatása, csak meg kell tanulni feltétel nélkül elfogadni. A mai ember számára ez a legnehezebb, pedig meghökkentően egyszerű és csodatevő törvény ez. Ebben a valóságtól teljesen elrugaszkodott, agyonkomplikát, korlátlan önzésbe fulladt virtuális világban azonban már egyre kevésbé lehet érzékelni lélekgyógyító következményeit.
A régi, léleklátó bölcsek közül sokan és sokszor elmondták, hogy minden úgy van jól, ahogyan van. Ez a kijelentés a mai, a természet törvényeinek hatása alól teljesen kiszakadt, agyonintellektualizált, rációra felesküdött és hamis megistenülésbe gabalyodott ember számára egyfajta szentségtörésnek tűnik. A ma embere képtelen felismerni azt, hogy a vak vezet világtalant szlogen zászlóvivőjeként egyre inkább a kiúttalanság felé sodródik, és tulajdonképpen mindent megtesz annak érdekében, hogy ne legyen jó mindaz, ami van.
Amióta tudatosodott bennem, a „legyen meg a Te akaratod” életnemesítő és életminőséget javító hatásának a felismerése, megszívlelve és megfogadva azt, nagyon sokszor megtapasztalhattam, hogy miképpen válnak mindennapjaim sokszínűbbé, tartalmasabbá és főleg értelmet adóvá. Ugyanis bármennyire hihetetlennek tetszik, de egy-egy nem teljesülő kívánságnak igen áldásos kimenetelei is lehetnek.
Amikor pl. néhány évvel ezelőtt Izlandon jártam, és lemaradtam a Grönlandra induló repülőről, igencsak elkeseredtem. Csakhogy közben kiderült: az Atlanti-óceánon átrepülő gép meghibásodott, ami eléggé kellemetlen félelmeket generáló érzésekkel töltötte el a turistákat, arról nem is beszélve, hogy az egy nappal későbbi visszajövetel sem ment simán. Az átélt szorongás és rettegés ugyancsak nyomot hagyott az utasokon: az átvészelt nyomasztó érzelmeken igen nehezen tudtak túladni.
Nekem viszont egy általam választott, csodálatos kirándulás révén lehetőségem nyílott egy múltbéli félelmem feloldására. Nevezetesen egy szerfelett keskeny, meredek út akadályaival sikerült megküzdenem annak köszönhetően, hogy nem az én akaratom érvényesült. Ennek köszönhettem azt, hogy izlandi utam is a teremtés teljességének felhőtlen, meghitt és harmonikus megélése lett.
