Csányi Erzsébet
Pálinkás József, az MTA elnöke tartotta a 10. Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia plenáris előadását. Hogyan értékeli ennek a gesztusnak az üzenetértékét?
– A 10. VMTDK plenáris előadója Pálinkás József, az MTA elnöke, fővédnöke pedig Egeresi Sándor, a VAT Képviselőházának elnöke volt. Óriási megtiszteltetés ez a rendezvény számára, amelynek szervezője csupán egy civil szervezet, a Felsőoktatási Kollégium, s nem állami felsőoktatási intézmény. Pálinkás József elnökként első ízben látogatta meg Vajdaságot. Ez az elismerés számunkra nagyon fontos, annak méltánylása, hogy a VMTDK kialakított egy folytonosságot, és egyre nagyobb kohéziós erővel bír mint Kárpát-medencei rendezvény, nemcsak a fiatal kutatók, hanem egyetemi tanáraink, a mentorok körében is. Az idén 100 vajdasági résztvevő mellett 53, a környező országokból érkező fiatal lépett fel. A magyar–magyar együttműködésnek ezt a szellemét ápolja az MTA és az Országos Tudományos Diákköri Konferencia is, az elmúlt években sikerült intézményesen is bekapcsolni Vajdaságot a magyar tudományosság vérkeringésébe. Ez az előfeltétele annak, hogy kutatási eredményeink ne csak a hazai, hanem a globális magyar tudományossággal is közös kommunikációs térbe kerüljenek.
Megjelent A VMTDK tíz éve c. reprezentatív kiadvány, amely dokumentálja az eddigi gazdag eredményeket. Ön szerint a vajdasági meghatározó tényezők kellőképpen méltányolják-e ennek a folyamatnak a jelentőségét?
– A VMTDK egy olyan tartományi szintű, nyilvános, magyar nyelvű fórum, amelyen minden vajdasági egyetemi hallgató és fiatal kutató, illetve művész felléphet, bemutathatja, mivel foglalkozik, és milyen színvonalra jutott választott szakmája területén. Mi biztosítjuk ehhez a keretet, amely amellett, hogy kölcsönöz egy hivatalos és munkajelleget, egyúttal ünnepélyes és barátságos is. A VMTDK modellje vajdasági talajból nőtt ki, tíz év alatt egyre jobban kikristályosodott. Az ifiszervezetekkel szemben, amelyek tevékenysége általában a szórakozásra és a képzésekre irányul, ez a rendezvény nem fogyasztói, ill. passzív befogadói szerepbe helyezi a fiatalokat, itt főszereplőkként nyilatkozhatnak meg. A VMTDK sikerorientáló, önbizalom-fejlesztő, közösségi élményt nyújtó esemény a vajdasági magyar fiatalok életében, ezt pedig nem lehet kellőképpen méltányolni, hiszen az ilyen impulzusok határozzák meg az életstratégiai döntéseket. Sok ügyszeretet, önkéntes munka kell ahhoz, hogy a bizonytalan források ellenére biztosítsuk a konferencia stabilitását. Pl. az idén a tartományi tudományügyi titkárságsajnos nem tudott támogatást nyújtani. Az anyagi háttér mellett azonban fontos az erkölcsi-eszmei kiállás is, s elmondhatjuk, hogy a VMTDK-t több ízben köszöntötte az Újvidéki Egyetem rektora, Miroslav Vesković, valamint a tartományi tudományos élet fontos személyiségei is.
A VMTDK előkészítési és lebonyolítási mozzanataiban mennyire látja jelentősnek azt, hogy 41 tagú mentori bizottság működik?
– A VMTDK a vajdasági helyzeti adottságból kifolyólag nem verseny jellegű, hisz a tudományos-művészeti diszciplínák sokasága van jelen, a munkák egymással összemérhetetlenek. Ugyanakkor a tudományos bizottság tagjai között sem lehet minden szakágnak képviselője, bizonyos kutatási területeknek nincsenek is magyar szakemberei Vajdaságban. Ezért a VMTDK az interdiszciplináris érdeklődés kifejlesztése irányába haladt, ami egybehangzik azzal, amit Pálinkás elnök úr is jelzett a 21. század tudományát illetően. A fellépők belekerülnek a konferencia ügymenetébe, mentort keresnek, konzultálnak, kutatási koncepciójukat végiggondolják, rezümét írnak három nyelven, megtervezik fellépésüket, elkészítik a prezentációt, szerepelnek, hallják a reakciókat, hallják a többieket, s mindez már elegendő ahhoz, hogy képet alkossanak egy tudományos kritériumrendszer elvárásairól. Valamiféle erőszakos versenyjelleg bevezetése csak torzítaná a tájékozódási érzéket, és tönkretenné a konferencia nyitott dialogicitását, felszabadult hangulatát. Ilyen mesterséges módon nem lehetne a vajdasági fiatal kutatók teljesítményi színvonalát megemelni, ezek demagóg szólamok.
A tudományos bizottság tagjai és a szakma megjelenő képviselői egy-egy szekcióteremben mennyire szóltak hozzá az idén az előadásokhoz?
– A nyolc szekcióban kiváló hangulatban folyt a munka, tizenöt perc állt mindenki rendelkezésére, sok kérdés hangzott el, utólag sokan megköszönték az élménydús délutánt. Rendkívül színessé teszik a konferencia diszkurzusát a Kárpát-medence minden régiójából érkező szereplők, csodálatos megtapasztalni, hogy Szlovákiában, Romániában, Kárpátalján milyen kérdéseket tesznek fel, és hogyan dolgozzák fel a témákat a kutatók.
A VMTDK a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium rendezvénye. Ám jelen van a rendezvény kivitelezésében – immár negyedszer – a Technológiai Kar dr. Zavargó Zoltán dékán vezetésével, a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács, aminek Ön az elnöke, évek óta jelentős szerepet vállal Gábrity Molnár Irén, a Magyarságkutató Tudományos Társaság elnöke, aki a Kristálygömb Díj kuratóriumnak is tagja, bekapcsolódott a VMTDK-folyamatba a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar is két ízben mint házigazda. Mennyire öleli fel a VMTDK az itteni tudományos műhelyek képviselőit, mekkora a kohéziós ereje a vajdasági magyar tudományosság szempontjából, s vannak-e egyéb rendezvényeink, amelyek ennyire széles nyilvánosságot teremtenek az itteni tudományosság szereplőinek immár 10 éve?
– A VMTDK vándorrendezvény, hol Újvidéken, hol Szabadkán kerül megrendezésre, ezzel is jelezvén átfogó, tartományi jellegét. Valóban tény, hogy a Vajdaságban számba vehető minden konstruktív felsőoktatási/tudományos tényező lelkes és aktív részese ennek munkának. A tanári munka eleve egy nemes utánpótlás-nevelés, de mindannyian érezzük, hogy ez nem egyszerű istápolás, a fiataloktól rengeteg pozitív energia áramlik vissza a konferencia minden résztvevőjére. Nincs másik tudományos rendezvényünk, amely ilyen tömegesen mozgatná meg a felsőoktatás szereplőit.
