(ÖKRÖS KYRA: Így sieltem (J.J.Zmaj általános iskola, Szabadka)
Ha felismerik önmagukban a boldogtalanság forrását, nem lesz nehéz kiiktatni az okot, és részük lesz a boldogságban gyermekük nevelésében.
Ha lelkiismeret-furdalást, bűntudatot éreznek, úgy fogják hinni, érezni, hogy nincs joguk örülni, mintha bűnt követtek volna el.
A bűntudattól két módon szabadulhatnak meg:
1. Megváltoztatják azokat a körülményeket, amelyek kiváltják a bűntudatunkat, vagy
2. Ha semmivel sem tudják jóvátenni a hibát, tegyék túl magukat rajta.
Hagyjanak fel az önmaguknak tett szemrehányásokkal. Fogadják meg, hogy nem követik el még egyszer a hibát, és a jövőben igyekszenek jobb szülők lenni. Ne bénítsák meg magukat azzal, hogy rágódnak a hibákon, okuljanak belőlük. Tudatosítsák, mit nem szabad megismételniük, és az elhatározás, hogy többé nem követik el, az igazi öröm forrása.
Az olyan személy, aki tele van önsajnálattal, valóban sajnálatra méltó. Az önsajnálat gyermekkorból visszamaradt sajátos „másnaposság”. Nem érezhetnek egy időben örömöt és önsajnálatot. Magatartásukkal az a céljuk, hogy elnyerjék mások együttérzését. Ha azon kapják magukat, hogy mosolyognak, azonnal szomorú arcra váltanak, amint ráébrednek, hogy megtréfálta őket a spontán öröm.
Az önzés végletes énközpontúságot jelent. Az egyén mindent magának akar. Az ilyen ember nem lehet boldog, mert aki mindent magának akar, annak semmi sem lehet elég, és sohasem tud örülni.
A félénkség és az önzés között szoros kapcsolat van. A félénkség forrása legtöbbször a túlzott éntudatosság. Aki eljut oda, hogy képes messzebb tekinteni saját szűken értelmezett érdekein, és saját boldogságának keresésében egy önmagán túlmutató célt követ (pl. gyermeke sorsa), az hamarosan levetkőzi félénkségét. Az emberekkel való kapcsolatainkban ne azt kérdezzük magunktól, mit tehetnek mások a boldogságunkért, hanem azt, mit tehetünk mi az ő boldogságukért.
Az aggódás azt jelenti, hogy képzeletünket azok a dolgok és körülmények foglalkoztatják, amiket nem akarunk, ahelyett hogy azokra fókuszálnánk, amiket akarunk. Az aggódás – rossz gondolkodási szokás. Annak következménye, hogy figyelmünket a lehetséges bajokra, nem pedig a megoldásokra összpontosítjuk.
Örülök, hogy ezeket a gondolatokat megoszthattam Önökkel. Sok szülőnek segítettek már, csak egy kicsit megváltoztatva gondolkodásmódjukat, megtanultak örülni, és sokkal szebb lett a kapcsolatuk a gyerekükkel.
