A pap, a bakó és a bíró felsorakozik a pódiumon. Az épületből két csuklyás férfi elővezeti a rabot. Lépteik csikordulnak a kavicson, dübörögnek a deszkalépcsőn, a pódiumon. A rabot ráfektetik a padra, a bárd felszalad a magasba.
– Nyakat az ékbe, hajat hátraigazít, lehetőleg nem mocorog! – utasít, igazít a sapkáján, köp ki a kavicságyra a bakó. A bíró súg valamit idegesen az egyik őrnek, deszkadübörgés, kavicscsikorgás, ajtónyikordulás – ajtónyikordulás, kavicscsikorgás, a pódium dübörgése. A rab feje alatt a mélyben nyikkan a ledobott kosár. A bíró beletúr a tartalmába, szalmasziszegés.
– Friss – vonja le a tanulságot.
A pap imádkozni kezd. Varjúkárogás. A bakó krákogása.
– S az utolsó kívánság elmarad? – igazgatja a fejét, fájlalja a derekát, jön rá a vizelési inger, érzi kihűlni a lábát Anti. A szél meglóbázza a bakó kezében a kötelet, a nyaktiló csigája nyikorog. Az ima félbeszakad.
– Azt tegnap már megejtettük – int a papnak folytatást, nyugtázza a Miatyánk folytatódását, néz türelmetlenül a bakóra, majd a rabra a bíró. – Ne nyakaskodjon!
– Hé, hé, hé! – fordítaná a fejét, húz fekete csíkokat cipője sarkával a padra, támaszkodna a könyökére Anti. – Nem a fejvesztés, a kivégzés elhalasztását kértem! Utolsó kívánságra ma is jogom van!
Az ima újból megszakad. Pusmogás. A bakó kiköp a kavicságyra.
– Utolsó kívánságra mindenkinek joga van – kulcsolja össze mellén a kezét, szégyenkezik gyomorkorgásán Anti. – Meg, tudják, ez nekem különösen fontos... Mondhatni életbe vágóan. Amióta napról-napra nyújtjuk a kivégzésemet, tán' épp a halál testközelisége miatt – keresi a bakó tekintetét, csalódik, hogy az a sapkáját igazgatja, keresi a bíró tekintetét, csalódik, hogy nyakát nem tudja hátrafordítani, keresi a pap tekintetét, nézi a lehajtott fejet, állapodik meg tekintete a szürke égen –, tehát a testközelisége miatt még az írás is jobban megy. A szüleim, barátaim megszerettek, minden reggel megsiratnak, minden délben friss virágot – majd feleszmélve –, minden este vacsorát hoznak. Isten bizony, még az étvágyam is javult! Tehát nekem, mondhatni létfontosságú az utolsó kívánság!
Sutyorgás a füle mellett, bosszankodás, káromkodás. A pap feddő hangja.
– Csendesen, fiam.
Pódiumnyikorgás.
– Ez nem jótét szolgálat! – vörösödik el, int a bakónak, buzdítja a papot a bíró. – Meg különben is, már 23 éve húzzuk-halasztjuk a dolgot. A törvény türelme is véges!
Csörren a nyaktiló csigája, suhan a penge, szörcsen a torok, zizzen a kosárban a szalma. A bakó kiköp a kavicságyra.
– Bassza meg – emeli a kosarat, ülteti fel a padon a fejetlen testet, ás gödröt, tisztít sarat ásóról a bakó. – Ezekkel a tollforgatókkal mindig csak a baj van.
