Hosszú időn át kifejezetten népszerű volt a magyar–sumér nyelvrokonság elmélete, s tagadhatatlan, hogy még manapság is gyakran kerül elő ennek témája különböző publikációkban, tribünbeszélgetéseken, asztaltársaságokban, hol szakmai megalapozottsággal, hol meg csak egyszerűen, de annál szenvedélyesebben, laikusok által elővezetve. Népszerűségét és közkeletűségét tehát egyelőre még nem kell feltétlenül a múlt idő jelével felruháznunk.
2026. május 1., péntek
Irodalom
I. Johanna spanyol királynő, mielőtt elevenen elrothadt volna negyvenhat esztendeig tartó, tordesillasi toronyfogságában, ahová saját gyermekei záratták, hétszáznyolcvanhat napot bolyongott a fiatalon elhunyt férje, Szép Fülöp holttestét őrző koporsóval.
A bizalmas szóhasználat már régebb óta él a bigyó főnévvel (’mütyürke, figyegő, bibircsók’ stb.), újabban pedig igét is alkottak belőle.
Nagyakanizsára viszik ezen a hétvégén az Újvidéken megtartott kárpát-medencei Olvasókörök Találkozójának (amelyet a magyarországi és határon kívüli tagszervezeteket is tömörítő olvasókörök szövetsége és a Magyar SzóPont közösen szervezett) üzenetét. Ugyanis ebben a Zala megye déli részén, a Zala és Mura folyót összekötő Principális-csatorna partjai mentén fekvő megyei jogú városban tartják meg az Olvasókörök Szövetségének őszi konferenciáját.
Török Zoltánt egyre többen jelölik meg ismerősükként a Facebookon, s annak ellenére, hogy (az oldal tanulságai szerint) se iskolai végzettsége, se munkahelye, mégis jó nevű irodalmi körökben forog, írók, kritikusok, sőt a József Attila Kör is baráti társaságába tartozik. Egyébként Török Zoli 1972.
Dr. Vigyázó Hajnalka a fürdőszobai tükör előtt állt, kissé előrehajolva az arcát tapogatta, mert mintha valami dudort észlelt volna a bal szeme alatt, aztán fejcsóválva megengedte a vízcsapot.