Dr. Vigyázó Hajnalka a fürdőszobai tükör előtt állt, kissé előrehajolva az arcát tapogatta, mert mintha valami dudort észlelt volna a bal szeme alatt, aztán fejcsóválva megengedte a vízcsapot. Arra gondolt, hogy megint reggel van, megint tárgyalás, nem is akármilyen, halált okozó testi sértés ügyében hoz ítéletet ma délelőtt az általa vezetett tanács. Kinyitotta a csapot, és miközben a hideg víz érintése nyomán összehúzódott arcának minden pórusa, maga elé képzelte a vádlottat, amint lassan feláll, és néz rá komoly, összetört tekintetével, melyből csak úgy süt az önvád és a bűntudat.
Maga előtt látta Jókai Endre tanárt, és szinte hallotta is, amint fátyolos hangon megszólal: „Március negyedikén délután öt óra tájban hazafelé indultam az iskolából. A mellérendelt útkereszteződésbe érve úgy láttam, a bal oldali mellékutcából kanyarodni készülő autó vezetője elsőbbséget ad nekem. Elindultam, de velem egyszerre ő is elindult. Félúton találkoztunk. Ha nem rántom félre a kormányt, összeütközünk. A pillanat törtrésze alatt zajlott minden. Félreálltam, kiugrottam az autóból. Ő is megállt, de nem szállt ki. Csak ült a kormány előtt, és röhögött. Le se állította a kocsiját. Rám se nézett, amikor ráförmedtem, hogy mit művel maga, észnél van? Még ekkor sem hagyta abba a röhögést. Erre elkaptam a hajánál fogva, és belevertem az orrát a kormányba. Nem gondoltam, hogy ilyen erős lesz az ütés.”
Dr. Vigyázó Hajnalka gondterhelt arccal lépett ki a fürdőszobából. Tisztában volt vele, hogy húszesztendős pályafutása alatt ritkán fordult elő, hogy a reggeli előkészületei alatt a vádlott hangját hallotta volna. Lila selyempongyolájában a konyha felé indult, gondolta, fölteszi a vizet a lágy tojásnak, és amíg az fölforr, a kávét is elkészíti magának. A kis kétszemélyes kotyogó már a helyén volt, a forró vízben másfél perce táncolt a három tojás, miközben dr.Vigyázó Hajnalka karját a háta mögött összefonva lépdelt föl-alá a gáztűzhely előtti szűk konyhatérben. Három lépés után sarkon fordult, és még mindig gondterhelt arccal ellenőrizte az órát. Jókai Endre esete tulajdonképpen roppant egyszerű: hirtelen felindulásból elkövetett emberölésnek minősül, az előre megfontoltság ténye teljes bizonyossággal kizárható. És a helyzetből fakadó hirtelen felindulás is érthető, hiszen a vádlott alig egy hónapja vesztette el a kisebbik lányát, akit egy részeg autós gázolt halálra a buszmegállóban, mert nem tudta bevenni a kanyart, és felhajtott a járdára. Dr.Vigyázó Hajnalkát nem is az ítélet ténye, mint inkább a vádlott személye foglalkoztatta. Tudta, hogy végső soron akármilyen ítéletet mond is ki rá a bíróság, Jókai Endre kétszeresen is bűnösnek érzi magát. A kislánya halála miatt eleve bűnösnek érezte magát, hiszen minden szülő így érezne, ha ilyen körülmények között kellene elveszítenie gyermekét. Talán akkor is éppen ez a bűntudat hajtotta, amikor így elragadtatta magát, és olyan szerencsétlenül belevágta T.R. fejét a kormányba, hogy a fiatal nő azonnal belehalt. Ez a bűncselekmény aztán visszamenőleg a kislánya halálát is végleg ráterheli. Dr.Vigyázó Hajnalka tudta ezt az első pillanatban, amikor elolvasta a vádiratot, és feltűnt neki, hogy a vádlott mindenképpen bűnhődni akar, semmilyen enyhítő körülményt nem hoz elő.
Már az asztalnál ült, miután gondosan megterített, és sorban maga elé tette a három fehér tojástartót, a frissen préselt narancslét, a kétszersültet, a narancslekvárt, a minivajas dobozkát. Éppen az első lágy tojást kanalazta, melybe előzőleg egy gyufafejnyi vajdarabkát pottyantott, amikor arra gondolt, ha most felfüggesztik ezt az ember, akkor az sem kizárt, hogy végez magával. Dr.Vigyázó Hajnalka nagy pszichológus volt. Élt-halt a munkájáért, mindig legjobb lelkiismerete szerint cselekedett, hiszen tisztában volt vele, hogy emberéletekről van szó. És mindig továbbgondolta az ügyeit. Most úgy látta, mindenképpen ragaszkodnia kell a letöltendő szabadságvesztéshez, mert ha felfüggesztik Jókai Endrét, abba belepusztul ez a férfi. A harmadik lágy tojáson is túl volt, a megvajazott kétszersültjére kente a narancslekvárt, és közben egyre biztosabb lett benne, hogy elmélete megállja a helyét. Az ügyész úgyis letöltendő szabadságvesztést fog kérni. Az ügyvéd hivatalból is felfüggesztettet. De nem fogja elfogadni.
Dr. Vigyázó Hajnalka elégedetten gyűjtötte össze a mosogatóba a reggeli után maradt edényeket. Úgy érezte, minden eshetőséget végiggondolt, minden apró körülménnyel számolt, ismeri az ügyet elejétől a végéig, neki itt már semmi újat nem lehet mondani. Egyvalamiben azonban nagyot tévedett: Jókai Endre lelkiismeretét nem lehet börtönévekkel megváltani. Ő már halálra ítélte magát. Dr.Vigyázó Hajnalka nem tudhatja, hiszen még el sem indult otthonról a bíróságra, hogy Jókai Endre a tárgyalás kellős közepén egy óvatlan pillanatban majd felpattan helyéről, és kiugrik a nyolcadik emeleti tárgyalóterem ablakán.
