Történelemtanári pályám kezdetén nagyon imponált, hogy milyen ügyesek a tanítványaim, fejből tudják az egész tananyagot az első szótól az utolsóig. Sajnos nagyon gyorsan rájöttem arra, hogy ez a tudás felszínes, és az első feltett kérdéssel, melynek célja az egyszerűsítés vagy az összefüggések felismerése volt, úgy összezavartam az éppen felelőt, hogy mondandóját nem tudta folytatni. Leszoktatni őket nem tudtam, mert „elődömnél” egy szó elvétése érdemjegycsökkenést is jelentett. Mindez 1987-ben történt.
A következő tanévben a négy meglévő tagozat mellé kaptam még nyolcat. Új tanítványaim bizony nem tanultak. Büszkén mesélték, hogy a történelemórákon sakkoztak, kártyáztak, vicceket meséltek, vagy éppen uzsonnáztak. Csak feltételezni merem, hogy az iskola fennállása alatt először és utoljára osztottak ki félévkor 47 egyest történelemből. Az igazgatói felelősségre vonás során csak azzal védekeztem, hogy a gyerekeknek nincsenek kialakult tanulási szokásaik, megszokták a lazaságot és a rendszertelenséget. Nagyon gyorsan változtatnom kellett. Eltűnődtem azon, hogy engem sem az évszámok és jelentős dátumok magolása hangolt rá a történelem tanulására, hanem a mondák, anekdoták, érdekes történetek tömege, amelyekkel tanárom a tanítási órákat fűszerezte. Kedvcsináló próbálkozásomra a tanulók vevők voltak, és kezdték átértékelni a történelemtanulást is.
A tankönyv használatát csoportmunka keretein belül sajátították el. Az óra tananyagát felosztottam a csoportok között. A tanulók részekre bontották, értelmezték, elemezték a szöveget, majd aláhúzták a „lényeget”. Az óra végén következett az összegzés és a vázlatírás. Nem tagadom, voltak leleményes nebulóim, akik úgy döntöttek, hogy elég lesz a füzetből tanulni, én, a tanár pedig ne nagyon akarjak többet hallani az elmondottaknál, mert a múlt órán kettest ígértem a vázlat felmondásáért. Ez volt a 22-es csapdája.
Az idők folyamán rájöttem, hogy tanulóim nem feltétlenül történelemrajongók. Sokuk még késztetést sem érzett arra, hogy egy pici érdeklődést is kisajtoljon magából, de szeretett volna jobb jegyet. Ilyen esetekben igyekeztem kideríteni, hogy mi érdekli őket, és erre építettem rá az új feladatokat és ismereteket. Az első középkori lakótornyot egy barkácsolást kedvelő legény készítette el. A lovagi vár makettjét agyagból gyúrták ügyes kezű fiúk és lányok. Keresztrejtvényeket a tanítási órákon közösen állítottuk össze. Számítógépes-kivetítős beszámolókat az interneten szörfözők készítettek ókori öltözködésről, középkori várakról, s olyan érdekességekről, ami megragadta őket. Szakcsoporton történelmi társasjáték alapjait fektettük le, stb.
Ma már iskolai pedagógusok és pszichológusok tartanak előadásokat tanulóinknak arról, hogy milyen tanulási stílusok léteznek, és segítenek tanulási időbeosztást készíteni. A gyermek motiválását, önbecsülésének erősítését, a biztonságos és nyugodt tanulási hátteret azonban ebben a folyamatosan változó világban, kedves szülők, nekünk kell megteremteni.
