A vándorbot jövő nyárig lesz a Magyar SzóPont vendége (fotó: Stanyó Gábor)
Nagyakanizsára viszik ezen a hétvégén az Újvidéken megtartott kárpát-medencei Olvasókörök Találkozójának (amelyet a magyarországi és határon kívüli tagszervezeteket is tömörítő olvasókörök szövetsége és a Magyar SzóPont közösen szervezett) üzenetét. Ugyanis ebben a Zala megye déli részén, a Zala és Mura folyót összekötő Principális-csatorna partjai mentén fekvő megyei jogú városban tartják meg az Olvasókörök Szövetségének őszi konferenciáját. Ezen az is kiderül, hogy a Sárospatakról Újvidékre hozott vándorbot merre folytatja jövőre összetartozás-erősítő zarándokútját, illetve hol tartják meg 2011-ben az Olvasókörök Találkozóját?
Ezekben a napokban ismét felelevenítik a legutóbbi két; a Sárospatakon és Újvidéken tartott találkozó emlékeit. S mindazt, amelyet tovább szeretnének adni a nyári rendezvény, a vándorbot következő házigazdájának. Észak Magyarországról, Borsod-Abaúj megyéből, az Eperjes–Tokaj hegység lábánál, a Bodrog folyó mentén elterülő városból – amelyet a történelmi források gyakran csak Pataknak neveznek – Halász Magdolna, a Sárospataki Irodalmi Olvasókör elnöke hozta el a vándorbotot tartományi székvárosunkba és az eddigi találkozók megszívlelendő tanulságait:
Halász Magdolna
- Az Olvasókörök Szövetsége 2010-ben ünnepelte alakulása 20. évfordulóját. E jeles jubileum alkalmából, a minden évben általában megrendezett nemzetközi konferencia színhelye Sárospatak, a vendéglátó pedig a Sárospataki Irodalmi Olvasókör volt. A vándorbotot az Olvasókörök Szövetségébe tartozó köröknek a jelképe, ez egy kopjafa. Mindig az az intézmény, civil szervezet kapja meg, ahol a nemzetközi konferenciát tartják. Mi egy évig őriztük a kopjafát, és most, egy határon kívüli városban, Újvidéken a Magyar SzóPontnak adtuk át ünnepélyesen.
A vándorbot az összetartozás mellett a közös gondolkodást, a sikeres együtt munkálkodást, egymás munkájának megismerését, segítését és a határon kívüli civil szervezetek bekapcsolását jelképezi az Olvasókörök Szövetségébe. Emellett a hagyományőrző és öntevékeny művészeti csoportok is tagjaink közé tartoznak, munkájuk színesíti, gazdagítja szövetségünket. Ez a fajta "szőttes", a határon túli civil szervezetek bevonásával tovább nemesíti azt a folyamatot, amelyet a XXI. század emberei elvárnak, ugyanakkor korszerű ismeretet és szolgáltatást is nyújt a számukra.
Napjainkban az informatika fejlődése, a számítógép háttérbe szorítja az olvasást, a könyvek kézbevételét. Az olvasóköröknek egyik legfontosabb feladata az olvasás, a könyv megszerettetése, különféle módon, formában. A hagyományos író-olvasó találkozók mellett műhelymunkákkal és a lehető minden alkalmat kihasználva. Ebben az elgépiesedett világban is szükség van a papíron alapuló dokumentumokra, könyvekre. Az igényes olvasó részére személyesebb élményt nyújt a könyv, tovább lépve pedig, jól kiegészíti egymást a nyomtatott és az e-könyvtár. Másfelől az egészen kicsiny gyermek kezébe először nyomtatott képeskönyvet adunk, meséskönyvből olvasunk vagy mesélünk. Gondoljunk az óvodásokra, a kisiskolásokra. Ők is nyomtatott könyvből tanulják a betűvetést. Az olvasás a személyiségformálás egyik fontos eszköze. Lesz és marad is a XXI. században. Az óvodáskorúak esetében a szülőkre és az óvónőkre (-bácsikra) hárul a legnagyobb felelősség. Az általános iskolákban a szülők mellett a tanítókra, pedagógusokra. És itt nem csak a kötelező irodalomra gondolok, hanem az olvasás megszerettetésére. Ifjú korban a tankönyvek mellett a szakismeretek bővítése a cél, attól függően milyen pályát választ a fiatal. Idősebb korban pedig az érdeklődési körön túl elolvashatjuk mindazt, amit eddig nem olvastunk el. Természetesen könyvből, mert a számítógép nem nyújthatja azt az élményt, mint a könyv. Ha meg az interneten ráfutunk valamire, és érdekel bennünket bővebben, utána nézhetünk a könyvekben.
Egy mondatban: Az olvasókörök szíve a könyv. Éppen ezért nagy feladat és felelősség hárul rájuk. Nem csak papíralapú dokumentumból, hanem öntevékeny művészeti eszközökkel is lehet közvetíteni azokat az ismereteket, amelyek nyomtatásban is megtalálhatók. Többen is említettük Újvidéken is, hogy ezer színes szálból fonódik a haza szőttese. Ehhez valamennyien hozzájárulhatunk néhány helyi színnel. Hiszen ez adja meg sajátos tarkaságát mindannyiunk jelképes szőttesének.
Deák György
Szimbolikusan így is lehet értelmezni az Olvasókörök Szövetségének programját. Ezen túl a legfontosabb céljaikról Deák György, az Olvasókörök Szövetségének társelnöke a következőket mondta:
- Az 1990-ben alakult szövetség a társaskörök, olvasókörök, olvasóegyletek, kulturális társulások tevékenységének tartalmi gazdagítását, módszertani segítését, sajátos információs igényeik kielégítését, a találkozási alkalmak megszervezését tűzte ki célul. Az anyanyelvi művelődés ügyének szolgálata, a magyar klasszikus és az értékes magyar kortárs irodalom megismerésére az olvasókörök nagy családjának közös ügye. Ahogyan az eredeti népdal és tánckultúra értékeinek felmutatása és megismertetése is, hiszen alig van olyan tagszervezetünk, amelyiknek ne lenne népdalköre, dalárdája. Az olvasóköri, társasköri hagyományok ápolása, a helyismeret, honismeret igényének ébrentartása nemzetünk megmaradásának egyetlen lehetősége. 2005-től, amikor az első, anyaországon kívüli szervezetek is tagjaink sorába léptek, új korszak kezdődött számunkra. A határon túli művelődési egyesületekkel a kapcsolatok egy magasabb szintre helyeződtek, amely a szövetség számára új távlatokat nyitott.
Rendkívül fontos volt az Újvidéken megtartott rendezvénysorozat. Nemcsak találkozási alkalmat jelentett, hanem egy magasztosabb célt, nemzetünk egységét volt hivatott megerősíteni. A Szövetség – beleértve a Szövetségbe tartozó olvasóköröket, civil szervezeteket is – megalakulása pillanatától a HÍD szerepét igyekszik betölteni a működési helyük szerinti település mindenkori vezetése és a lakossága között. Éppen ezért mostanra érettek meg azok a feltételek is, amikor a magyar kormány által is megfogalmazott, úgymond békés nemzetegyesítés folyamatát egy alulról jövő, civil kezdeményezéssel a gyakorlatban is demonstrálhattuk itt, Újvidéken. A vendéglátó Magyar SzóPont és partnerei hatalmas munkát végeztek. Az az összefogás, amely a találkozó sikere érdekében született, minden tagszervezetünk, anyaországi civil szervezetünk számára példaértékű. A délvidéki szórvány és tömb magyarság közösségei, civil és politikai vezetői olyan nyilvánosságot kaptak, amely reményeink szerint hozzájárul mindennapos gondjaik, problémáik enyhítéséhez, létezési, működési feltételeik javításához. Büszke vagyok mindazokra, akik mindezt egyetlen fillér állami támogatás nélkül – a civil társadalom elszántságát, élni akarását, szívósságát bizonyítva – megvalósították.
A rendszerváltozás utáni nyitás liberalizációja – a valódi értékek mellett – olyan mértékben árasztott el minket értéktelennel, kultúrszeméttel, hogy következményei beláthatatlanok. A mi történelmi feladatunk, hogy megtaláljuk mindazt, amelyet utódaink számára meg kell őriznünk. Reményik Sándor írja a Tündérfok című versében:
„Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?”
Én úgy gondolom, ezen a csapáson sikerült elindulnunk, s az újvidéki találkozó egyértelmű irányt mutatott a „tündérfok”-hoz vezető úton. Volt egy számomra felejthetetlen mondata Józsa Lászlónak, a Magyar Szó Lapkiadó Igazgató Bizottsága elnökének a tartományi képviselőházban, amely meglehetősen pontosan határozza meg közösségépítő munkánk lényegét. „Az a politikus lehet igazán tisztában szerepével, aki tudatában van annak, hogy maga csupán múló jelenség a politika színterén, s a valódi, maradandó értékeknek azok a kapcsolatok számítanak, melyeket a közösségek, a civil szféra teremtenek meg az efféle találkozók alkalmával.”
A Magyar SzóPontot, a vándorbot soros házgazdáját Nagykanizsán, az őszi konferencián Tóth Báthori Erzsébet napilapunk könyvtárosa, a Magyar SzóPont ötletgazdája képviseli. Elutazása előtt mondta:
- A megosztottság a legnagyobb ellenségünk, ezért a gondjainkról nyíltan kell beszélnünk. Vállalvá a másságot, a vélemények különbözőségét, s az ebből adódó vitákat. Ez mindenképpen nem csak a mi, a Magyar SzóPont szervezésében megtartandó olvasótalálkozókra jellemző, hanem a határon túli szervezetekre is. Ha beszélünk közös dolgainkról, véleményt cserélünk, a közösen gondolkodunk, az egymásrautaltságunk és összetartozásunkat igazolja.
Szövetségünk és a Kiskanizsai Polgári Olvasókör most, november 12-én 13-án tartja Nagykanizsán a kibővített vezetőségi ülését. A kétnapos rendezvényen a magyarországiakon kívül Szlovénia, Vajdaság és reményeink szerint Felvidék olvasókörei is képviseltetik magukat. Szövetségünk a hagyományápolás, olvasáskultúra ügyén túl fontos céljának tekinti az alulról jövő civil kezdeményezés szerinti magyar-magyar kapcsolatok erősítését, a békés, kulturális nemzetegyesítés évszázados vágyának elősegítését. Mint írtunk róla, július 29-31. között Újvidéken a Magyar SzóPont-tal közös szervezésben „Vár a Duna – Kárpát-medencei Olvasókörök Találkozója” címmel nagysikerű nemzetközi konferenciát tartottunk. A Tartományi Képviselőházban a Magyar Országgyűlés, a belgrádi magyar nagykövetség, a vajdasági magyar közösségek, civil szervezetek, egyházak, kulturális intézmények is képviseltették magukat.
Ennek a munkának folytatásaként tartjuk meg őszi találkozónkat „Az egyetemes kultúrától a helyi hagyományokig” átfogó címmel.
