2021. november 28., vasárnap

Két tudósról

EGZOTIKUS ATOMMAGOK. Az 1942 májusában született Lépine-Szily Alinka igazi tudóscsalád sarja, hiszen dédnagyapja, Szily Kálmán az Akadémia főtitkára és főkönyvtárnoka volt, nagyapja, ifj. Szily Kálmán szintén tagja a testületnek, valamint rektora a Budapesti Műszaki Egyetemnek. Ott édesapja, Szily József is professzor volt, ő aztán a háborúban bombatámadás áldozata lett. 1956 decemberében édesanyja úgy döntött, hogy fiával és lányával elhagyja Magyarországot, Brazíliába mentek, ahol rokonaik éltek. A Magyar Tudományos Akadémia augusztusi Hírleveléből megtudjuk továbbá, hogy Alinka egy francia apácák által vezetett gimnáziumba járt São Paulóban, majd az egyetemi tanulmányai végén fizikusi diplomát szerzett. 1965-ben az egyetem munkatársa, majd magántanára, 2007-től 2011-ig az egyetem Magfizikai Laboratóriumának igazgatója. Franciaországi tanulmányi évek után São Paulóba visszatérve tovább dolgozik a nehézionok nukleáris reakcióin. A több mint háromezer, nem stabil atommag új, váratlan tulajdonságaival hozzájárul a nukleáris erő részleteinek pontosabb megismeréséhez. Brazíliát számos nemzetközi szervezetben, fórumon és konferencián képviselte, ugyanakkor egyik alapítója a Brazíliai Magyar Professzorok Baráti Körének. Ide tartozóan: 2010-ben megkapta a Magyar Tudományos Akadémia Arany János Érmét. 2013-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották a Fizikai Tudományok Osztályában. Székfoglaló előadását Az egzotikus atommagok ismeretlen földjén címmel tartotta.

Egy interjú során a nemzeti hovatartozást megcélzó kérdésre ezt a választ adta: „Mindig magyarnak tartottam magam, ezt soha nem titkoltam el, kollégáim, hallgatóim és mindazok, akikkel együttműködtem, tisztában voltak vele. Büszke vagyok a származásomra. Brazíliában élek, és brazilnak is érzem magamat, mindkét nemzetiség része nemzeti és szakmai identitásomnak.”

Egy másik felvetésre, nevezetesen, hogy a korunkban megmutatkozó jelenségek vonatkozásában melyik tudományterület kutatásai látszanak a legfontosabbnak, Lépine-Szily Alinka úgy vélte, a biológiai és az orvosi tudományoké a jövő, de hasonlóképpen fontos szerepet játszik majd az ökológia is, az új és tiszta energiaforrások kutatása.

EGY ZENTAI MATEMATIKUS. A fentebb említett Hírlevél említést tesz Fekete Mihályról (1886–1957), lévén most jegyezzük születésének 135. évfordulóját. De ki is ez a személy, aki Zentán született és sikeres tudósi és pedagógiai pályát futott be? Életrajzából kiderül, hogy egyetemi tanulmányait Budapesten és Göttingenben végezte, Beke Manó tanszékén lett tanársegéd, majd magántanár. Első tudományos értekezését 1908-ban írta, négy évre rá az angliai Cambridge-ben megtartott nemzetközi matematikai kongresszuson – ahol 28 ország 574 résztvevője reprezentálja országa élvonalát – Fekete a tizenhat tagú magyar küldöttség tagja. A Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartása miatt megfosztották állásától, ekkor egy időben Neumann János házitanítója volt matematikából, s még Neumann érettségije előtt közösen jelentetnek meg egy tudományos munkát (neki ez volt az első publikációja) a komplex együtthatós polinomok gyökeinek elhelyezkedéséről (1922). Utóbb gimnáziumi tanárként oktatott, majd 1928-ban meghívást kapott a jeruzsálemi egyetem matematikai tanszékére, ott tanári állást kínáltak fel a részére. Főként a hatványsorok elméletét művelte eredményesen; legismertebbek a síkbeli ponthalmaz transzfinit átmérőjének bevezetésével és tulajdonságainak vizsgálatával kapcsolatos munkái. A harmincas évek közepén, már ismét Pesten, a Természettudományi Kar dékánja, a háború után pedig az egyetem rektora volt. A Természet Világa című tudományos folyóiratban Császár Ákos akadémikus a XX. századi legjelentősebb magyar matematikusokat felsorolva Feketét is említi, többek között Neumann János, Kármán Tódor és Pólya György társaságában. Jeruzsálemben hunyt el, munka közben, íróasztalánál dolgozva.

Igor Bartolec újvidéki fotóművész alkotása

Édesapja, Schwarcz Sándor neves könyvkereskedő, nyomdász, aki az első könyvesboltot nyitotta meg Zentán, még 1875 decemberében, az akkori Kórház utcában (ma Branko Radičević u. 6. sz.). A házat később meg is veszik – mindezt Tari László zentai helytörténész teszi közzé egy munkájában. A család egyébként 1899 végén magyarosította vezetéknevét Fekete névre.

Maga Fekete Mihály sokat járta a világot, rendre megjelent a különféle matematikai konferenciákon és szemináriumokon. Ugyanakkor nemcsak kiváló és tehetséges matematikus volt, hanem nagyszerű előadó és kiváló pedagógus is.