A Sárga Malom Mozi a „minden szombat este egy régi film” programja részeként utoljára vetít westernfilmet. Ezen a szombaton búcsúzik a műfaj kisszámú, ugyanakkor lelkes közönségétől. Mordor és Zita már a helyükön ülnek, s a műfajzáró, hamarosan kezdődő filmről, a Feltámad a vadnyugatról, ismertebb nevén Westworldről diskurálnak.
─ Ha a mai filmet egyetlen szóval kellene bemutatni, azt mondanám, nyomasztó – kezdte Zita. – Ebben az 1973-as alkotásban a műfajok úgy keverednek egymással, hogy az a filmtörténelem során addig elképzelhetetlen volt, a cselekmény pedig meghökkentően modern technológiai elképzelések mentén valósult meg egy olyan filmnél, amely több mint ötvenéves.
─ Ahogy mondod – értett egyet párjával Mordor. – Valójában tévedés is lenne egyszerűen westernnek nevezni a filmet, hiszen a sci-fi műfajában is otthonosan mozog. De ha engem kérdezel, a slasher horror elemei is meg-megjelennek.
─ Egyetértek, bár szerintem a horrorelemek felbukkanása a sci-fikben elkerülhetetlenek, hiszen az ember mindentől fél, ami új, lásd például a mesterséges intelligencia és az ember viszonyát. De visszatérve a filmre, Yul Brynner és Richard Benjamin feszültséggel teli macska-egér játéka engem Spielberg és Mattheson klasszikusára, a Párbajra emlékeztet.
─ Igazán érdekes párhuzam! S ha már a Párbajnál, illetve Spielbergnél tartunk; tudtad, hogy az általa rendezett Jurassic Park alapjául szolgáló regény írója, és a Feltámad a vadnyugat rendezője ugyanaz a személy, nevezetesen Michael Crichton?
─ Ebből a nézőpontból vizsgálva, valóban párhuzamba lehet állítani a két filmet. A Feltámad a vadnyugat, hasonlóképpen a Jurassic Parkhoz, arról szól, hogy az emberek a tudomány segítségével megpróbálnak istent játszani, ami egy ideig működik, de utána, mondjuk úgy, a sors megbünteti a mohó embereket – vagyis homokszem kerül a gépezetbe. A Feltámad a vadnyugat, vagy eredeti, ismertebb címén Westworld esetében egy élményparkban, amely különböző humanoid robotokkal és díszletekkel kelti életre a vadnyugatot, elszabadul a technológia, s a robotok a látogatókra támadnak.
─ Hm – Mordor elgondolkodott. – Jurassic Park, dínók helyett cowboyokkal?
─ Azért nem teljesen – szögezte le Zita. Mondta volna tovább, de a feléledő vászon újfent belefojtotta a szót. Elkezdődött a film. Mordor és Zita szótlanul nézték végig, bár a film feszült hangulata miatt néhányszor megszorították egymás kezét.
Miután a Westworld zárójelenetében a megfáradt főhős sokkos állapotban leült a lépcsőre, a film ért. Mordor arcán hasonló arckifejezést lehetett észrevenni, mint a vásznon.
─ Igazad volt, ez nem a Jurassic Park dínók nélkül, hanem valami egészen más. – Mordor elgondolkodott. – Nyomasztó – ismételte meg a fiú a vetítés előtt tett kijelentését. – Nyomasztó és nyugtalanító. A két műfaj keresztezése, úgy gondolom, nagyon megosztó eredményt szült, no nem mintha bármi baj lett volna a filmmel! Nagyszerű cselekményszövés, folyamatosan a levegőben izzik a feszültség, kiváló a látványvilág és a többi. A gond csak az, hogy a filmiparban a mai napig ritka a western és a sci-fi ötvözete, a két műfaj között ezért még mindig rosszul működik a kémia. S pontosan ez teszi a Westworldöt is nehezen emészthetővé.
– Fogalmazzunk úgy, hogy a film egy igazi gyöngyszem, melynek atmoszféráját a műfajok egyedi hibridizáció adja meg, s ez az atmoszféra kissé nehézkes, hiszen bár a következő években azért született egy-egy sci-fi western, lásd például a Vissza a jövőbe harmadik részét vagy a sokkal későbbi Cowboyok és űrlényeket, a Westworldben még annyira természetesnek hat az akkoriban már haldokló klasszikus western műfaj, hogy a tudományos-fantasztikus elemek jelenléte idegennek tűnik. Azt hiszem, ez okozza a nyomasztó érzést, amiről beszéltél.
Mordornak egyet kellett értenie intelligens barátnőjével. A fiatal szerelmespár kifogyott a szavakból, és némán hagyta el a mozitermet.
