A Sárga Malom Mozi szombati vetítésén Kuroszava Akira A hét szamuráját mutatják be. Mordor és Zita szokás szerint az első sorban várja, hogy elkezdődjön a film. Előtte a töprengő Zita megszólítja Mordort:
─ A mozi ebben a hónapban westernfilmeket játszik. Nem gondolod, hogy az egyik leghíresebb japán filmrendező munkáját gondatlanság és tudatlanság ebbe a műfajba sorolni?
Mordor megvakarja az állát. Helytálló problémafelvetés. Újfent büszkeséget érzett kedvese iránt.
─ Kuroszava igen sokat ihletődött John Ford, a Hatosfogat rendezőjének munkásságából. Bár a filmben bemutatott harcászati módszerek és a cselekmény aktualizációja is a japán kultúrát tükrözi, a lassú, de folyamatos feszültséget keltő cselekményépítés és a bemutatott hét különböző hőstípus is a nyugati világ akkori rendezői elképzeléseire volt jellemző.
─ Tehát szerinted nem hiba westernként kategorizálni Kuroszava klasszikusát?
─ Véleményem szerint a western és a keleti világ alkotásait magába foglaló eastern nevű kategória közötti átmenet a film legmegfelelőbb műfaji besorolása, ezért nagyon is helytálló a mozi részéről, hogy ma este ezt vetítik le. Egyébként A hét szamuráj igen hosszú a maga három és fél órás rendezői változatával, de cserébe kapunk egy igen érdekes, jól felépített cselekményt, miszerint hét ronin, vagyis szabad szamuráj összefog egymással és egy falu parasztjaival, hogy elűzzék a falut folyamatosan kizsákmányoló banditákat.
Zita egyetértett a párjával.
─ Úgy gondolom – szólalt meg – , fontos megemlíteni, hogy John Sturges, A hét szamurájt alapul véve elkészítette a szintén klasszikusA hét mesterlövészt. Ha mai kifejezést használnék, Sturgesremake-elte Kuroszava alkotását. Ráadásul tette ezt úgy, hogy a hét ronin helyett felsorakoztatott hét fegyverforgató karaktertípusa egyszerre maradt hű az alapműhöz, ugyanakkor a vadnyugatra jellemző ábrázolásmódok is egyértelműen jelen voltak. A színészek is a kor legnagyobb szupersztárjai voltak. Steve McQueen, Charles Bronson, Yul Brynner...
Zita nem fejezhette be a gondolatmenetét, ugyanis elkezdődött a vetítés. A szerelmespár, mint mindig, most is elmélyülten nézte végig a filmet.
Amikor a zárójelenetben a megfogyatkozott harcoscsapat tagjai csendben figyelték a rizsbetakarítást, s véget ért a vetítés, Zita izgatottan fordult Mordorhoz.
─ Ez a film már az elején magával ragadott, és elérte, hogy az utolsó percig a bűvöletében maradjak. Bevallom, a fekete-fehér filmekkel szemben gyakran előítéleteim vannak, de a szamurájtémával igen jól homogenizált együttest alkotott. A kiteljesedett anarchia, a gyáva meghunyászkodás és a két társadalmi állapot között mozgó becsület és erkölcs, melyet a szamurájok képviseltek, egy olyan társadalomrajzot engedett kibontakozni, ami határoktól és korszaktól függetlenül is aktuális marad. Emellett megmelengette a szívemet, hogy a szamurájok között egy ismerős arc is felbukkant. A nagyszerű MifuneTosiró, aki a kedvenc westernfilmem egyik főszereplője.
─ És ha nem tévedek, a Sárga Malom Mozi legközelebbi vetítésén éppen a kedvencedet fogják bemutatni.
─ Így igaz, bár tartok tőle, hogy a film csekély ismertsége miatt még ennél is kevesebb néző jön el – Zita szomorúan nézett szét a moziteremben. Az alig húsz ember, aki ma este úgy döntött, hogy ad egy esélyt a művészetnek, már a kijárat felé tartott.
Mordor és Zita is felállt a székéből, és elhagyta a mozit.
