Ami a szőnyeg alól kilóg

A falakat ékesítő családi fotók, a csipketerítő, a szocializmusban oly népszerű minimalista karosszéken pihenő macska, fadobozos tévékészülék és a tüzelős sparhelt nemcsak Észak-Macedóniát, az ottani hétköznapokat idézi fel, hanem talán az egész térségben emlékeket ébreszt az emberekben. A színes kilim szőnyeg, az ételektől roskadozó asztal, a hangszer, a felfűzött pirospaprika pedig csak fokozza a felébresztett érzéseket. Fodor Boglárka Éva illusztrátor színválasztása ugyanakkor megpecsételi azokat, csakis kedves és vidám emlékekkel indulhatunk a képei által ábrázolt, Észak-Macedónián keresztül vezető utazásra.

Mint ahogy az a belgrádi Collegium Hungaricum és a Balkan Heritage Cultural Center együttműködésében szervezett, Ami a szőnyeg alól kilóg című kiállítás megnyitóján elhangzott, a képekben ott rejlik a mindennapok varázsa, a szeretet, egy kevés irónia –  éppen ezek azok az elemek, amelyek közelebb hozzák hozzánk ezt a sokszínű országot.

A tárlat a Collegium Hungaricum A magyar és a balkáni kultúrák találkozása Belgrádban elnevezésű programsorozatának egyik állomása.
Fodor Boglárka Éva elmondta, lengyel szakosként az egyetemen a macedónt választotta második szláv nyelvnek. Fél évvel később pedig már Szkopjéban találta magát a nyári egyetemen, amelyen egy hónapot töltött el. Ez elég volt ahhoz, hogy onnan örök szerelem érzésével térjen haza. Rámutatott arra, hogy a képeinek eredetileg Észak-Macedónia a témája, de ha jobban megnézzük azokat, akkor nagyon sok ismerős elem lehet úgy is, ha nem jártunk még ebben az országban, hanem csak Magyarországot, Szerbiát vagy bármelyik másik országot ismerjük ebben a régióban.

– A lényeg az volt, hogy egy kollektív nosztalgiát jelenítsek meg – mondta a művésznő. Kiemelte, az volt az elsődleges szempont, hogy ne olyannak láttassa a képeket, amilyennek első ránézésre egy idegen ember látná, hanem mély szeretetet és bölcsésséget kíván átadni általuk.
– Az, ami az én szívemhez közel áll, egyrészt a folklór és a népi elemek, másrészt viszont a hagyományos mindennapi élet – hangsúlyozta, majd hozzáfűzte, mindezeket egymásba akarta ágyazni.

A kiállítás a budapesti székhelyű Balkan Heritage Cultural Center pályázatának köszönhetően jött létre. A kulturális központ célja ugyanis az, hogy Magyarországon bemutassa a Balkánt és a balkáni érdekeket. Ám mint azt Urkom Aleksandertől, az intézmény igazgatójától megtudtuk, nagyon gyorsan belátták, hogy nemcsak Magyarországon van befogadóképesség a balkáni kultúrára és értékekre, hanem a Balkán is érdeklődik Magyarország iránt, így az adott kiállítást nemcsak Budapesten mutatták be, hanem Szkopjéban és most Belgrádban is.
Kaszab Róbert, a Collegium Hungaricum igazgatója elmondta, a különleges és sokrétű kulturális programmal, amelyet a Balkan Heritage Kulturális Központtal együttműködve hoztak létre, a magyar és a balkáni, közte a szerb kultúra találkozását szerették volna bemutatni. A kiállítás mellett Básits Branka és Wertetics Szlobodán koncertjével a magyar és szerb zenei világ közti kapcsolatokat, párhuzamokat, párbeszédet sikerült bemutatni.
– Olyan művészeket és előadókat hívtunk, akik mind a magyar, mind a szerb kultúrában, vagy tágabb értelemben a balkáni kultúrában otthon érzik magukat, képesek kifejezni magukat mindkét nyelven. Ők a két világ és a két kultúra között hidat képeznek – emelte ki Kaszab Róbert.

A koncert a népi hangzás, dallam révén valóban a hallgatóság szívéig jutott el. Az énekesnő, Básits Branka dalválasztásával, a dalok témájának összefűzésével, az azonos hangzással és a érzelmekkel, valamint csodálatos hangjával a jelenlevők lelkét simogatta meg.

– Szlobodan és én immár mintegy tíz éve játszunk együtt, és egyébként egy véletlennek köszönhetjük azt, hogy elkezdtünk együttműködni. Kellett egy kis pluszműsor, és egyszer csak ott maradtunk a színpadon ketten. Elővettük azokat a dalokat, amelyek közösek voltak. Aztán rájöttünk, hogy nagyon szeretünk együtt játszani. Nagyon sok közös vonásunk van, nagyon hasonló az ízlésünk is. Ez a barátság és kollegiális viszony már odáig fejlődött, hogy olyanok lettünk, mint a borsó meg a héja. Az aktuális műsorokat egymásra szabjuk. Általában szerb, bolgár és macedón dallamokat játszunk. Magyarországon ezeknek a kisebbségeknek a rendezvényein szoktunk legtöbbször fellépni, de más világzenei rendezvényeken is szoktunk játszani, ott is ezt a repertoárt. Most kivételesen hoztunk egy olyant, amiben a balkáni dalok mellett magyar zeneszámok is repertoárra kerültek – mondta a koncert után a médiának Básits Branka, akitől megtudtuk azt is, hogy mindketten magyarországi szerb származásúak.
– Az anyukám szerb, az apukám magyar – mondta Branka, és hozzátette, bár közel állnak hozzá a válogatott dalok, már hetek óta nagy izgalommal várta a fellépést. – Szerintem én még sosem izgultam ennyire koncert miatt: valóban megtaláltuk-e azokat a dallamokat, azokat a zenei vonásokat, amelyek által egymásra ismer a két kultúra. Nagyon fontos számomra ennek a két kultúrának a megmutatása, és maga a város, Belgrád is, hiszen én a tanulmányaim alatt fél évig itt éltem. Fontos számomra, hogy jó legyen a koncert fogadtatása. Úgy látom a közönségen, hogy nagyon élvezték, ami minket rendkívül feltöltött, és a fellegekben járunk – mondta.