A Sárga Malom Mozi ma a Vörös napot vetíti. Zita nagyon izgatott, hiszen újra megnézheti a mindenkori kedvencét, a westernfilmek westernfilmjét. Ráadásul Mordor nemrég vallomást tett, miszerint ő maga még sosem látta Terence Young alkotását. Eddig Zitának sem jutott eszébe, hogy megnézesse a fiúval. Sebaj, a Sárga Malom most megteszi helyette!
─ Mi jut eszedbe először, ha azt mondom, hogy Charles Bronson, Alain Delon és Mifune Tosiró? – Zita próbálta ráhangolni Mordort a hamarosan kezdődő filmre. Szokás szerint az első sorban ültek, és szokás szerint alig volt néző.
─ Hm – gondolkodott Mordor. – Bronson a klasszikus westernvonal képviselője volt, ezzel szemben Mifune az eastern, a szamurájfilmek nagyágyúja. Delon pedig először kakukktojásnak tűnhet, de valójában ő a hatvanas évek Falcója francia kiadásban, az őrült zseni, az elegáns úr, aki kiegyensúlyozza a Bronsonék által képviselt két, kevésbé civilizált világot.
Zitának leesett az álla.
─ Nagyon jól ráéreztél – dicsérte meg szerelmét. – A Vörös nap tényleg három különböző világ között egyensúlyoz. A történet szerint a Bronson vezette banditák kirabolnak egy vonatot, amelyről elvisznek egyebek mellett egy sokat érő szamurájkardot. A Delon által lóvá tett Bronson Mifúnéval együtt elindul, hogy megkeresse a kardot, amire a szamurájnak egy hete van, kudarc esetén hét nap után harakirit, vagyis becsületbeli öngyilkosságot kell elkövetnie.
─ A tartalom alapján a Vörös nap egyáltalán nem tartozik a szokványos spagettiwesternek közé.
─ Igazad van! A film, bár egy teljesen komoly alkotás nagyszerű színészi játékokkal, kiváló és emlékezetes zenével néha alig érzékelhető paródiába fordul át, ezzel kritizálva mind a futószalagon gyártott, azonos sémájú spagettiwesterneket, mind a nyugati kultúra számára szokatlan, érthetetlen és ezáltal veszélyesnek ítélt szamurájkultúrát.
─ A paródia manapság szitokszónak számít és elijeszti a nézőket. Hogyan tudja megőrizni a Vörös nap a komolyságát, miközben parodizál?
Zita nem akarta előre megválaszolni a kérdést, de nem is volt rá szükség: hirtelen elsötétült a terem, az emberek egy pillanatra elfelejtettek levegőt venni. Pár másodperc múlva a vászon megtelt élettel. Elkezdödött a film. Mordor és Zita szótlanul ültek, s élvezték az alkotást.
A meghökkentő zárókép után, mely a magányossá vált szamurájkardot mutatta, elsötétült a vászon, s egy csapásra megtelt élettel a mozi. Mindenkinek sürgősen meg kellett osztania az észrevételeit, véleményét a társával. Mordor is megszólalt:
─ A Vörös nap egy tökéletesen találó címválasztás volt. A napnyugtát jellemző vörösség egyszerre utal a spagettiwestern műfaj halálára, melyet a felvetésed a parodikus műfajmegközelítésről erősít, de emellett a film által képviselt egyszerűség a klasszikus westernt is megidézi, ez a kettősség is azt tükrözi, amit a ,,komoly paródia” paradoxonáról mondtál. Teljesen egyetértek ezzel a gondolatmenettel. A Vörös nap rendhagyó, mégis tipikus western. Igazán érdekes.
Zita nagyon örült, hogy a mozinak sikerült ma este legalább egy ember szívéhez közelebb hozni egy filmet, már ezért megérte levetíteni. S ki tudja, Zita talán egyszer majd arra ébred fel, hogy egy TikTok-trend a fél világgal megismerteti a Vörös napot, s majd akkor mindenki dörömbölni fog a mozi ablakán, hogy újrajátszást követel.
