Irodalom

Ritkán használt szava a magyar nyelvnek a lopadék főnév. A régebbi szótárak még jegyezték, az újabbakban nincs benne.

A németországi utazásom alatt mindössze két szálláshelyem volt, ami azért bizonyult jó megoldásnak, mert nem kellett az állandó költözködésre koncentrálnom, így az esti pihenőt felhasználhattam arra, hogy nyugodt körülmények között, gondolatban még egyszer végigjárjam az aznap látott nevezetességeket. Volt ugyanis olyan nap, amikor négy városba is ellátogattunk.

Federico García Lorca egyik verssorában Córdobát mondja álmai távolának – nekem ez a durrësi strand. Öt évvel ezelőtt vitt először a jószerencse oda, és az európai népektől megszokott finnyás hozzáállással már akkor feltűnt, hogy az albán tengerparton nem sokat foglalkoznak a higiéniával.

Nem felhőtlen az örömöm afölött, hogy a Kommentezés jelenleg nem működikhelyett, most már a kicsit még mindig globális konform, de kellően nyakatekert Kommentározás jelenleg nem működik nagyon szépen megfejthető és árulkodó – valójában – tiltás áll, dicséretére a Lapnak és az MNT-nek is. Mert anyanyelvünkön, magyarul íródik ez a napilap, nem lehetne ezt az oktalan, de nem annyira érthetetlen tilalmat így szegezni oda alulra: Hozzászólásra nincs lehetőség?

Ide mondjam, ebbe a telefonba? Vagy mi ez, diktafon… De mit mondjak?

Székelyföldön a csavaros eszű vagy balga személyre mondják azt, hogy góbé, és góbé Rubik Ernő által az 1960-as években tervezett kétüléses, fémépítésű kiképző vitorlázó repülőgép is. De Góbé egy öttagú budapesti népzenekar neve is.