Federico García Lorca egyik verssorában Córdobát mondja álmai távolának – nekem ez a durrësi strand. Öt évvel ezelőtt vitt először a jószerencse oda, és az európai népektől megszokott finnyás hozzáállással már akkor feltűnt, hogy az albán tengerparton nem sokat foglalkoznak a higiéniával.
2026. március 6., péntek
Irodalom
Nem felhőtlen az örömöm afölött, hogy a Kommentezés jelenleg nem működikhelyett, most már a kicsit még mindig globális konform, de kellően nyakatekert Kommentározás jelenleg nem működik nagyon szépen megfejthető és árulkodó – valójában – tiltás áll, dicséretére a Lapnak és az MNT-nek is. Mert anyanyelvünkön, magyarul íródik ez a napilap, nem lehetne ezt az oktalan, de nem annyira érthetetlen tilalmat így szegezni oda alulra: Hozzászólásra nincs lehetőség?
Ide mondjam, ebbe a telefonba? Vagy mi ez, diktafon… De mit mondjak?
Székelyföldön a csavaros eszű vagy balga személyre mondják azt, hogy góbé, és góbé Rubik Ernő által az 1960-as években tervezett kétüléses, fémépítésű kiképző vitorlázó repülőgép is. De Góbé egy öttagú budapesti népzenekar neve is.
Azt mondják, az idő megszépíti az emlékeket. Ez minden bizonnyal így van, hiszen ma már, fél évszázad távlatából, nem tűnik olyan keserűnek az a nap, amikor a negyvenhat éves apám egy június végi napon közölte, hogy „elállított” a cséplőgéphez segédzsákosnak.
Vajon pánikot keltene-e, ha bejelentenék: egy hétre bezárnak a pékek, nélkülöznünk kell a kenyeret? Mert a gyümölcs fölváltható másikkal, miként a zöldség is, a hús pótolható, csak a kenyér a mindennapi, a nélkülözhetetlen.