Július folyamán magyar filmhetet tartottunk, és a műsorban többek között egy rövid, mintegy 20 perces dokumentumfilm is bemutatásra került Csicska címen. A film meglehetősen lehangoló volt: központi szereplője egy értelmileg sérült béres, akit rabszolgasorban tart, és a szó szoros értelmében halálra kínoz szadista gazdája.
A film kapcsán utánanéztem magának a szónak, amelyet korábban inkább csak melléknévi formában hallottam, úgy, hogy csicskás, és olyan jelentésben, hogy tisztiszolga. Irodalmi vonatkozásban Svejk, a derék katona jutott eszembe, mint a csicskás klasszikus megtestesítője. Főnévi formában, ahogy a film címe használja, még alig hallottam. Meglepetésemre kiderült, hogy a szónak eléggé nagy „irodalma” van.
A csicska szó két új előfordulását szeretném kiemelni. Az egyik – és a film is ebben a vonatkozásban használja – a bűnözés új fajtájára utal, mely a 90-es években jelent meg és terjedt el. Azokra szerencsétlen emberekre értik, akiket általában tanyákon embertelen körülmények között tartanak, okmányaikat, személyi dokumentumaikat, segélyeiket – ha van egyáltalán – elveszik, és teljesen kiszolgáltatott helyzetben, mintegy rabszolgasorban állatokat kell gondozniuk.
A másik jelentés a börtönszlengben honosodott meg. Azt a fogvatartottat nevezik csicskának, aki az elítéltek hierarchiájában a legalsó fokon áll, és akinek mindenben ki kell szolgálnia zárkatársait.
Juhász Jenő Szó- és szólásmagyarázatok c. leírásából kiderül, hogy az eredetileg „tisztiszolga” jelentésű csicskás szót egy népszerű nóta tette közhasználatúvá: „Elmennék a babám mellé csicskásnak” – így szól a nóta. Juhász Jenő Harsányi Zsoltra hivatkozik, aki megállapította, hogy a szó már az első világháború előtt is létezett, mégpedig a tisztiszolgák egy ék alakú piros kis paszományt, egy kis csíkot viseltek zubbonyuk ujján, és ezt nevezték csicskának.
Hogy nyelvtörténetileg mi az eredete a csicska szónak, ez már a nyelvészekre tartozik. Vannak, akik idegenes hangzása miatt szláv jövevényszónak vélik, más felfogás szerint a zubbonyra felvarrt kis csík, azaz csíkocska rövidülésével, ún. egyszerejtésével keletkezhetett a csicska szó: csíkocska – csicska. Akármelyik felfogásnak adunk igazat, az azonban figyelemre méltó, hogy a szó eredeti jelentésének (tisztiszolga) ritkább használata mellett napjainkban új jelentéstartalmak fordulnak elő, és ennek következtében a szó mind főnévi alakban (csicska), mind melléknévi formában (csicskás) a nyelv élő, eleven szavának tekinthető.
