Lassan vége a nyárnak. Ha ki is tart még egy kicsit az augusztusi meleg, a hűvös éjszakák eljövetele a közelgő őszt vetíti elénk. Az iskoláskorúak vegyes érzelmekkel veszik tudomásul, hogy már nincs sok a nyár elején oly végtelennek tűnő szabadságból. Csak egy-két hét van hátra.
Juhász Orsolya munkája (Kálmány Lajos népmesemondó verseny)
Az iskolanaptár idén szeptember 3-án indítja az évet, és ez olyan érzés, mintha két nappal tovább tartana a vakáció. Némely gyerekek augusztus vége felé előszedik az új tankönyveket, nézegetik, beborítják színes papírral, ráírják a nevüket, és előrehaladnak a magyar olvasókönyvben. A fiókban bekészítve a tempera, ecset, vízfesték, papírragasztó. Mások igyekeznek az utolsó pillanatig elhessegetni a közelgő iskolakezdés gondolatát, nekik talán még a tavalyi tankönyvek lapulnak a félredobott táskájukban.
Élményekben egyik félnek sincs hiánya.
Vannak, akik tengerparti nyaralásuk emlékeit szeretnék megosztani a többiekkel, más új cicára-kutyára tett szert a nyáron, és van, aki új iskolatáskát kapott. A rokonék fölturbózott számítógépe egy-két napos népszerűséget jelent az arra kíváncsi tinik közt. Első táborozás, első diszkó, első csók a nagyobbacskák élményei. Egyszóval van mesélnivaló. Jó is, hogy az első tanítási napok ideje alatt a tanároknak is bele kell rázódniuk újra a munkába, így jut idő és lehetőség minden apró részlet megbeszélésére a rég nem látott osztálytársakkal.
A gyerekek vegyes érzelmekkel gondolnak a tanítás kezdetére. Várják, hiszen olyan jó újra látni a többieket, sőt néha a tanárokat is. Terveket szőnek, fogadalmakat tesznek, hogy idén márpedig készülnek majd rendszeresen, tanulni fognak, felkészülnek a számonkérésekre is, hogy a félévi bizonyítványt büszkén mutathassák meg otthon. Egyes gyerekek nehezen vagy egyáltalán nem tudják legyőzni az iskolai megmérettetéstől való félelmüket. Súlyos esetben a vakáció vége felé ez pszichoszomatikus tüneteket is okozhat. A szorongó gyerekek nyugtalanul alhatnak, emésztőrendszeri tüneteik lehetnek, fejfájástól szenvedhetnek, de általában ezek inkább szeptemberre tolódnak, természetesen nem szándékos tervezéssel.
Igen, biztos eszébe jutott már sok szülőnek, tanárnak egy-egy gyerkőccel kapcsolatban, hogy a lázmérőt a radiátorra helyezte, és ezzel a trükkel szeptemberben még ugyan nem lehet sokra menni, mert nincs fűtés, de akár van, akár nincs láz, vegyük komolyan a gyerek viselkedését. No, nem minden lógós szorong az iskolában, de elég sok szorongó gyerek hiányzik a tanításról, vagy azért, mert tényleg beteg, vagy azért, mert eljátssza, hogy beteg. A szülők ne titkolják el az észrevételüket, hanem osszák meg minél előbb az osztályfőnökkel, szakszolgálattal, mert közös erővel enyhíthetünk a problémán.
A szülők nagyon sokat segíthetnek a gyereküknek, ha figyelemmel kísérik a következő iskolaévre való fölkészülést, a tankönyvek együttes áttekintését, a füzetek és taneszközök közös megvásárlását, ha a szülő is tudja, hogy matematikából kis kockás és nagy sima lapú füzet kell, és hogy a körző majd csak a második félévben kerül porondra. A szülőnek is biztonságérzetet nyújt, hogy kompetens a gyereke tanulmányaival kapcsolatban, és a gyerek is kevésbé talál üresjáratot, ahol ki lehet bújni a felelősség alól. Persze, ha nem csináljuk meg helyette, hanem csak társaság vagyunk és felügyelet. Nem biztos, hogy könnyű feladat. Azt gondolom, hogy az önállóan felkészülni képes tinikkel kapcsolatban is érdemes barátságos hangnemben információt szerezni, hogy hogyan boldogulnak. Ez aztán végképp kötélen egyensúlyozás, hogy ne érezze bizalmatlanságnak. Még akkor is, hogy csak annyi telik tőlünk, amire a válasz egy lemondó „ugyan, anya”, de legalább megerősítést kap a kis önérzetes, hogy gondolunk rá.
A fontos, hogy gyerek is, szülő is világosan lássa szeptember elsejére (harmadikára), hogy a kisdiáknak mire van még szüksége a kezdődő iskolaév alkalmából. Hogy még egy-két hét önfeledt pihenésre? Hát, már csak karácsonyig kell kibírni.
