A KAMASZKORRÓL
Ha megfigyeljük az egyén fejlődését, nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy a serdülőkor az egyik legfontosabb, de ugyanakkor legellentmondásosabb időszak is. Fontos, mert ekkor alakul ki a felnőtt személyiség identitása, értékrendszere, társadalmi és politikai nézetei, szexuális viselkedésformája – hogy a legfontosabbakat emeljem ki –, és mindezek az egyén, de az adott társadalom életében is meghatározó szerepet játszanak.
Ezek azok a személyiségrészek, amelyek a felnőtt személyiség alappilléreit alkotják. Mivel a közösség és annak jövője szempontjából is meghatározó dolgokról van szó, fokozottan oda kellene figyelnünk a serdülőkorban lévő gyermekeinkre, jobban mondva, fiataljainkra, arra, hogy milyen hatások érik őket ebben az életkorban, hisz ezek a hatások határozzák meg, végső soron a mi saját jövőnket és a közösségünk jövőjét is.
A felnőtté válás, a kamaszkori metamorfózis nem könnyű folyamat, mert nemcsak a test változik, hanem az egész gyermeki személyiség is, és ez gyakran nehézségekbe ütközik. Szerencsés mozzanat viszont, hogy ez az időszak átmeneti korszak, igaz, van, akinél egy kicsit jobban elhúzódik.
A fejlődéslélektannal foglalkozó pszichológusok szerint minden életkornak megvannak a maga fő fejlődési feladatai. Egyszerűen megfogalmazva a serdülőkor fő feladata a gyerekszerepből a felnőttszerepbe való átlépés. Egy 2004-ben megjelent könyvben KastenH. 10 pontba foglalja ezeket a fejlődési feladatokat, amelyeknek megválaszolását szükségessé teszi az egészséges személyiség kialakulása: 1.a saját test, a testi megjelenés elfogadása, 2.a nemi szerepek elsajátítása, 3.barátságok létrehozása… mindkét nembeli kortársakkal, 4.leválás a szülőkről (érzelmi függetlenedés, autonómia), 5.intim párkapcsolat (szerelmi kapcsolat) létesítése, s ezzel kapcsolatosan: 6.a házasságról és családról alkotott elképzelések fejlődése, 7.a hivatásválasztási és pályaérettség kialakítása, 8.reális énkép, énidentitás (és szexuális identitás) kialakítása, 9.saját világkép és értékrendszer kialakítása, 10.a jövőre vonatkozó, egyéni elvárások, célok kialakítása. Hosszú a lista, nagy feladatok az egyén, a család és az iskola számára is.
A 10–14 éves kor fő fejlődési feladatai: 1.a pubertáskor fiziológiai és anatómiai változásaihoz való adaptáció, valamint a nemi szerep teljes integrációja a személyiségbe, valamint 2.a szülőkkel, a családdal és a társakkal való kapcsolatok továbbfejlődése.
A hirtelen testi növekedés, aránylag gyors testi változások átmeneti lelki rendellenességeket válthatnak ki, mert a gyermeki énkép nem tudja követni a gyors ütemű változásokat. A serdülőknek, úgy tűnik, újra meg kell találniuk önmagukat. A fizikai, testi növekedés és az ezzel járó változások egyaránt hatással vannak a lelki és a társas fejlődésre és a fiatal személy viselkedésére.
A hormonális változások közvetlenül a hormonális egyensúly felborulásával a kedélyállapotra vannak nagy hatással. Ki ne tapasztalta volna már, hogy serdülő gyermeke hirtelen, indulatos, számára szokatlan kirohanásai vannak, az egyik pillanatban jókedvű, a másikban meg már sír. Közvetett, indirekt hatást a testi változások az énkép kialakulására fejtenek ki. Az, hogy mások hogyan élik meg a fiatalt, és milyen visszajelzést adnak neki erről, milyen elvárásaik, reakcióik vannak velük szemben. Az pedig, hogy milyen az egyén képe önmagáról, pozitív-e vagy negatív, nem mindegy, mert az önmagunkról, képességeinkről alkotott észleléseink rendszere, a meggyőződéseink hatással vannak a belső és külső világunk észlelésére, értékítéleteink alkotásaira, viselkedésünkre, meghatározzák gondolatainkat, érzéseinket, hangulatunkat, azt, hogy hogyan fordulunk a külső világ felé. Egyszerűen fogalmazva, az énkép nem azt jelenti, hogy hogyan nézünk ki, hanem hogy mit gondolunk önmagunkról, és hogyan érezzük magunkat a saját bőrünkben, ez pedig egyenesen az önbizalomhoz kapcsolódik.
Temesvári Dániel munkája (Kálmány Lajos népmesemondó verseny)
Ha elfogadjuk a gyereket olyannak, amilyen, nem csúfoljuk, gúnyoljuk, nem reagálunk negatív módon a testi kinézésére, ezzel sokat teszünk a negatív énkép ellen. Hirtelen megnő a kéz, a láb, és ezzel együtt jár az esetlenség (megtörténik, hogy megbotlanak a saját lábukban, nekimennek bútoroknak, stb.), mert a hirtelen naggyá vált testrészekhez az agynak adaptálódnia kell, új testséma kell hogy kialakuljon. Megváltozik a fül, az orr, a száj mérete, az arc formája. Van, aki meghízik, és van, aki lesoványodik. Mondhatjuk, hogy egy teljesen ismeretlen valaki néz vissza a tükörből, és ezt az új arcot, testformát el kell fogadni. Önmagukat kell elfogadniuk az új kiadásban, és ezért tükrösködnek sokat, vizsgálják arcukat, testüket, őrületbe kergetik a családtagokat, mert órákat töltenek a fürdőszobában. Ez a kritikus önelemzés teljes mértékben lekötheti a gyereket, elvonja a figyelmet és energiát más fontos dologról, mint amilyen a tanulás, otthoni feladatok stb. A változások adaptációs időt követelnek, ami nem megy mindig probléma nélkül. A fiatalok összehasonlítják saját fejlődésüket, magukat a társaikkal, és ilyenkor minden eltérés az átlagostól – testsúly, magasság, ügyesség stb. szempontjából – negatív hatást vált ki, főleg azért, mert a kortársak és a számukra fontos közösség nem megfelelő módon ad visszajelzést – gyakori a csúfolódás, kiközösítés stb. Az egész átalakulási folyamatban a legrosszabb a bizonytalanság, hogy hogyan is fog végül kinézni, mennyire fog megváltozni. Ha a fiatal nem találja meg önmagát az új énjében, identitászavar jelentkezik, pubertáskori vagy adoleszcens krízis lép fel, amikor feltétlenül szakember segítségét kell kérni.
A fiatalok testi aránytalansága, a lelki labilitás, a hormonháztartás megváltozása, az ehhez kapcsolódó szexuális nyugtalanság, a maszturbáció, a dac, a szülőtől való érzelmi eltávolodás stb. ellenére megértésre, tapintatos kezelésre, ahogyan az egyik neveléssel foglalkozó könyv címe is mondja, okos szóra, türelemre, de még megértésre és biztonságra is szüksége van mindenkinek a felnőtté válás útján.
