Sokszor elgondolkodom azon, hogy miért vagyunk közösségben, ha gyakran képtelenek vagyunk elfogadni, megérteni és tiszteletben tartani egymást? Gyermekként tanuljuk, hogyan kell ezt csinálni, de mikor elérjük a zűrös felnőttkort, előbukkannak a mély, ösztönszerű viselkedési formák, például az önzőség.
2026. április 14., kedd
Jó reggelt
Manapság már egyáltalán nem meglepő, hogy a lakások négyzetméterárai az egekben vannak, különösen a nagyvárosokban és vonzáskörzetükben. Sokszor tapasztalhatjuk azonban, hogy az egymásutánban felhúzott tömbházak kialakítása a minőség kárára ment.
Hihetetlen-e vagy sem, betört az igazi nyár! Nem lepett meg bennünket, mint télen az útkarbantartókat a havazás, csak egy kissé kérette magát: a májusi esőzés, hideg és begyújtás után végre elmondhatjuk, hogy naptári nyár ide, vagy oda, a kánikula turbó módra kapcsolt, és most már ott is izzadunk, ahol egyébként nem szoktunk.
Az utóbbi napokban beköszöntött a nyár, éjjelente sem hűlt le nagyon a levegő. Az emberek ingerültebbeknek tűnnek, mint egy hónapja, habár ez valószínűleg nem lehet csupán az időjárásra fogni.
Valamikor külön életvitelnek számított a bevásárlóközpontokat látogatni. Más világ volt az, szinte az egész napját el tudta ott tölteni az ember, nem csak vásárlással, hiszen éttermek, kávézók és mozi is található a legtöbben.
Ez az első év, hogy iskolás gyerek van a házban. Nem is tudom, ki várja jobban a tanév végét, ő vagy mi, szülők...