Vergődő országunkban a személyes érdek a történelem során mindig felülírta a közérdeket. Voltak ugyan rövidebb vagy hosszabb időszakok, amikor kakastollas csendőrök vagy gumibotos, a vörös csillagot büszkén hordó pandúrok megpróbáltak ugyan rendet tenni, de a kulcsmondat nem sokat változott: Itt mindenki azt csinál, amit akar.
A nagyváros legújabb, az önérdeket abszolút előnyben részesítő jelensége a reggeli dudálás. Történik ugyanis az, hogy az agyonzsúfolt lakónegyedekben az egymás hegyére-hátára parkolt autók mögé az éjjeli órákban még egy-két autót beékelnek leleményes vezetőik azzal, hogy reggel úgyis menniük kell, és, hogy majd idejében felszabadítják a kijáratot. Azonban amikor a mélyebben parkoló autó tulaja történetesen valamelyik „koránkelős” szakmát űzi, a zenebona már pirkadatkor megkezdődik. Gondolkodás nélkül „ráülnek” a dudára, felébresztve a teljes szomszédságot annak érdekében, hogy az útjukat elálló autó gazdája is felkeljen, és hogy átparkolja a járművét. Mazsoláztunk egy kicsit: a „rendezett” országokban hangjelzést adni csak balesetveszély esetében, a baleset megelőzése érdekében, valamint – lakott területen kívül – az előzési szándék jelzése céljából szabad. A hangjelzés indokolatlan használata szabálysértésnek minősül. Nem találtunk semmit arra vonatkozólag, hogy a parkolási gondok megoldása során történő alkalmazása mekkora mértékben indokolt.
