A medve nem játék, idézzük sokszor a székely ember bölcseletét, amelyet érdemes lenne a mindennapokban is szem előtt tartani, jut eszembe időről időre, amikor azt látom, hogy valaki valamely medvék által lakott területen jár, és egészen közel merészkedik hozzájuk, hogy igazán jó képet készíthessen, amelyet aztán büszkén mutogathat a barátainak, vagy tehet közzé a közösségi oldalakon, nem törődve azzal, milyen veszélyek leselkednek rá. Mert bár valamennyien hallottunk már sokféle vélt vagy valós jó tanácsot azzal kapcsolatban, mit kell tenni, hogyan kell viselkedni medvetámadás esetén, egyáltalán nem biztos, hogy azok a megoldások a valóságban is működnének, sőt az sem, hogy abban a pillanatban az ember képes lenne hideg fejjel gondolkodni és előre megtervezett módon cselekedni.
Erdélyi ismerőseim mesélték, hogy nemrég maguk is megdöbbentek, amikor kinézve az ablakon, a nyaralójuk előtt lévő fán megpillantottak egy medvét a két bocsával, majd amikor el akarták ijeszteni őket, meglepettségükben nem a kerítésen kívülre, hanem azon belülre ugrottak. Volt is nagy riadalom kinn és benn egyaránt, baj azonban szerencsére nem történt, mivel a medvecsalád ahelyett, hogy rájuk támadt volna, valahogy kibújt a kerítés résein, és elmenekült az erdőbe.
Szerencse ide vagy oda, azt hiszem, kell egy jókora adag hidegvér ahhoz, hogy az ember higgadtan tudjon reagálni, ha meglát egy medvét az udvarában, még akkor is, ha úgy érzi, a ház, amelyben van, biztonságot és védelmet nyújt neki, különösen akkor, ha maga is tisztában van azzal, hogy a medve, akárhonnan is nézzük, valóban nem játék.
