Szabadkán nemrég változás történt a tömegközlekedésben. Az eddigi vállalatot felszámolták és egy másik érkezett, a régebbi helyett délebbi, a polgárok pedig szokják az új buszokat, kisebb-nagyobb sikerrel. A szabadkaiak nemigen szeretik a változásokat. A buszoknál persze az a lényeg, hogy elvigyen A pontból a B-be, de közben minden más is számít. Múltkor például azt láthattuk kiírva az egyik busz ajtaján, hogy elore kell engedni azokat, akik havijeggyel rendelkeznek. Valamelyest talán értheto, ugyanakkor viszont nem bevett szokás kérdezgetni egymást a buszmegállón, hogy kinek van havijegye. Engem legalábbis soha senki nem kérdezett meg, és én sem szólítottam le embereket ezt tudakolva. Elég furcsa is lenne. De meglehet, hogy ez is csak megszokás kérdése. Régebben tudvalevo volt, hogy kiket engedünk elore: az állapotosokat, a szüloket gyerekekkel, a rokkantakat és az idoseket. Nem is kellett külön kiírni. A fiatalok pedig felpattantak a helyükrol, amint egy idos melléjük állt. Vagy le se ültek, mert égésnek számított az ülésen kuporogni, mint egy apóka vagy anyóka. Persze most is vannak elozékeny fiatalok. Nem annyira ritkák, mint a fehér holló, csak egyre ritkábbak.
