Annával reggel furcsa dolog történt. Úgy ébredt, mintha valami rendkívül fontos felfedezést tett volna, pedig csak álmodott. Álmában egy hatalmas könyvesboltban jár, ahol minden egyes könyv életének egy-egy napját tartalmazza. Megállt egy polcnál, levett róla egy vaskos kötetet. A címe ez volt: Amit sosem mondtál ki. Kinyitotta… de a lapok üresek voltak.
Az álom olyan erősen megmaradt benne, hogy reggelinél is ezen járt az esze. Beírta a keresőbe: „üres könyv jelentése az álomban”, és máris elmerült az álomfejtés online kavalkádjában: elfojtott érzések, kimondatlan igazságok, önbizalomhiány. De volt egy oldal, ami szerint sikerre számíthat, ha ilyesmit álmodik. Ez azért tetszett neki.
Este a barátnőinek is elmesélte az álmát. Az egyik szerint biztosan a régi barátjára haragszik – Anna régóta gyűjtögeti a mondanivalóját neki. A másik szerint csak túl későn vacsorázott. Anna csak nevetett, de otthon, lefekvés előtt mégis leírta a teendői közé: Lehet, hogy tényleg ideje lenne beszélni a baráttal.
Nem lehet tudni, mit jelentenek pontosan az álmok. Lehet, hogy semmit. De néha éppen így adnak egy apró ösztönzést – hogy amit ébren nem merünk kimondani vagy átgondolni, azt legalább az álmainkban megérezzük.
