Hihetetlen-e vagy sem, betört az igazi nyár! Nem lepett meg bennünket, mint télen az útkarbantartókat a havazás, csak egy kissé kérette magát: a májusi esőzés, hideg és begyújtás után végre elmondhatjuk, hogy naptári nyár ide, vagy oda, a kánikula turbó módra kapcsolt, és most már ott is izzadunk, ahol egyébként nem szoktunk. És ha már beindult a szezon, jó lenne elsajátítani a fürdőzési szabályokat is, konkrétan a strand-, illetve medencelépcsőre vonatkozóakat. Erre azért van szükség, mert egyesek azt hiszik, eme vízbe bevezető eszköz nem arra szolgál, hogy a tenger vagy a tó esetében ne kelljen a köveken besántikálni a vízbe, hanem hogy lángos- és fokhagymaszagú lehelettel családi kupaktanácsokat tartsanak rajta, hogy a lépcsőfokot teljes szélességében elfoglalva a bütyküket áztassák, megpihenjenek a felfújható matracok, rózsaszín gumiflamingók meg a SUP-ok cipelése közben, és eltöprengjenek azon, vajon a búvárszemüveg a strandtáskában maradt-e, legalább ötven pózban szelfit készítsenek a korlátba kapaszkodva, hogy mielőtt az utolsó lépcsőről a vízbe lépnének a kisgyermekek, eldöntsék, mégsem mennek bele, valamint hogy a szülők onnan könyörögjék ki a lilaszájú kamaszokat. Mások rendeltetésszerűen használják ugyan, de vízbelépés előtt szépen leparkolják a strandpapucsukat, majd visszafele jövet többedmagukkal hosszan töprengenek, vajon melyik az övéké.
Ha a fentiekből legalább egy személy magára ismert, célba talált a Jó reggeltem.
