2024. március 29., péntek

Kutatás a tanulásról

A Probitas Civil Szervezet idén harmadszor szervezte meg a Szakképzés-pedagógiai kutatásokat
Pásztor Krisztina: Megkérdeztük a diákokat, mennyire szeretik, ha a tanár aktívan bevonja őket az órába (Molnár Edvárd felvétele)

Pásztor Krisztina: Megkérdeztük a diákokat, mennyire szeretik, ha a tanár aktívan bevonja őket az órába (Molnár Edvárd felvétele)

A projekt ötlete egy együttműködésből ered, amelyet a Probitas Civil Szervezet a Trefort Ágoston Mérnökpedagógiai Központtal alakított ki. Ennek köszönhetően megalakult egy kutatócsapat, amely a TMPK szakmai felügyeletével tevékenykedik, és ugyancsak a TMPK adja a méréshez az informatikai hátteret is. A kutatás folyamán a középiskolás diákok tanulási szokásait, motivációját, stílusát, a logikus gondolkodását és pályaérdeklődését mérték. Pásztor Krisztina, a Probitas Civil Szervezet elnöke, a Szakképzés-pedagógiai kutatások vezetője a projekt folyamatát és eredményeit ismertette lapunknak.

– Megalakult a kutatócsapat, 2013-ban mi mértünk, ekkor Magyarkanizsa, Szabadka és Zenta vett részt a mérésben, 7 iskola 500 tanulója. A következő évben irányítottabban működtünk, Ada, Magyarkanizsa, Topolya, Zenta, Szabadka vett részt, 13 iskola 1300 tanulója. Idén a tanárokat is bevontuk a kutatásba, 12 iskola, 900 tanulója vett részt benne. Egy iskola nem végezte el a mérést, ezért lett a számuk kevesebb. Számítottunk rá, hogy lesz kockázata annak, ha nem mi végezzük el a kutatást. Azóta viszont jelentkeztek még iskolák, amelyek csatlakoznának, egy-egy iskolából pedig több osztály is bekapcsolódna, így a jövőben még nagyobb mintán dolgozhatunk. A legátfogóbb célunk az oktatás minőségének fejlesztése, valamint hogy bevezessük a tanárokat a kutatás világába, hiszen az EU-ban a minőségbiztosítás hangsúlyos szerepet kap, és immár a magyarországi oktatásban is. Kutatásainkkal a közösségünket szeretnénk támogatni – mondta Pásztor Krisztina, és szólt a kutatás menetéről is.

– A tervezés időszakában igénybe vettük a szakirodalmat, a Tartományi Oktatási Titkárság, valamint az MNT nyilvános adatbázisából dolgoztunk. Utána felkerestük az iskolákat, összefoglaltuk a két év tapasztalatát, de fejlesztenünk kellett az informatikai hátteret is, mivel online mérésről van szó, ezt pedig szintén a TMPK biztosította. Az online mérés azért is jó, mert folyamatosan tudtuk, hol tart, kapcsolatban lehettünk a mérést végző tanárokkal, kétirányú kommunikáció zajlott. Az adatok átdolgozása után a Magyar Házban értékelő műhelymunkát tartottunk az eredményekről és a hasznosíthatóságukról. Februárban elmegyünk azokba az iskolákba, amelyek ezt igénylik, és helyi értékelő-fejlesztő műhelymunkát tartunk. Az elemzéseket iskolaszinten végezzük el, és a tanárok akár osztályra lebontva is megkaphatják az eredményeket – fejtette ki a kutatás vezetője, majd pedig rátért az eredményekre.

Logikus gondolkodás

– A tendencia és a legújabb kutatások azt mutatják, hogy a digitális korban a tanárnak átértékelődik a szerepe. Egyfajta mentorként, vezetőként kell működnie. Folyamatos segítséget kell nyújtania a tanulóknak, segíteni őket a tanulásban, de nem feltétlenül úgy, mint korábban. Régebben a frontális oktatás volt menő, de sok kutatás kimutatta, hogy már nem működik, és ezt a tanárok is belátják. Azt támogatjuk tehát, hogy a tanárokból egyfajta tanulósegítő mentor váljon, mert ez vezet majd igazán eredményhez. A hároméves eredmények azt is igazolják, hogy nagyon fontos a tanuló énképvizsgálata, mert az énkép milyensége kihat a tanulási teljesítményére. Ezért is fontos a tanári szerepváltás, mert a tanárnak most már támogatnia kell a diák tanulási énképét. A tanulók a középiskolában elérnek valamilyen eredményt, de azt is tudják, hogy ez nem feltétlenül fontos. Azt is kimutattuk, hogy a szakközépiskolások nem minden esetben a tanulási eredményre összpontosítanak, főleg, ha nem akarnak továbbtanulni. A munkavállalásnál ugyanis a képesség és a magabiztosság a lényeg. Akik továbbtanulnának, azoknak fontos, hogy milyen eredménnyel fejezik be a középiskolát, mert ez számít a felvételinél. A középiskolai és a felsőoktatási rendszer között éles a váltás, másképp kell tanulni, egyes tanulási módszerek nem hoznak eredményt a felsőoktatásban. Itt válik fontossá a logikus gondolkodás, ami fontos, hiszen a munkánk során, az életben használjuk. Méréseink alapján a tanulók 38 százaléka átlagos logikus gondolkodással rendelkezik, ami nagyjából rendben van. A probléma az, hogy az átlagon felüli gondolkodás (14 százalék) nagyon alacsony az átlagon alulival (48 százalék) szemben. Erre érdemes odafigyelni. Legtöbb tantárgyból lehet fejleszteni a logikus gondolkodást. A nemek arányában a fiúk jobb logikus gondolkodással rendelkeznek. Ez az átlagon felüli tartománynál mutatkozik meg, ahol 75 százalék a fiú, 25 százalék a lány. Ugyanakkor a lányok sem rosszabbak, csak az átlagon felülinél teljesítenek jobban a fiúk. Itt kap szerepet ismét az énkép, mert beletartozik az a sztereotípia, hogy a logikus gondolkodást a természeti tantárgyak fejlesztik, amelyek a fiúkra jobban jellemzők. Iskolatípusra lebontva az átlagon felüliek eredménye a gimnázium javára dől el, habár a kutatásban sokkal több szakközépiskola vett részt. Alapból azt feltételezzük, hogy a szakközépiskolások úgy gondolják, ők nem olyan jók, az énképükben van egy negatív tükör.

 Tanulási stílus és motiváció

– Fontos mérni a tanulási stílust, mert az segíthet a tanárnak. Ha a tanár tudja, hogy az osztályában milyen tanulási stílusú diákok vannak, jobban megválogathatja azokat a módszereket, amelyekkel eredményeket érhet el. Kutatásaink azt mutatják, hogy a tanulók nagyon szeretnék kipróbálni azt, amit elméletben tanulnak. Sokszor erre nincs lehetőség, de legalább a hétköznapokból lenne jó meríteni. Három éve mérünk, sok esetben a harmadik évre sem alakul ki a diákoknál konkrét tanulási stílus. A minta alapján megközelítőleg 70 százalékuk a mechanikus tanulást részesíti előnyben, tehát magolnak, fejből tanulnak. Nem fektetnek hangsúlyt a rendszer szerinti tanulásra, hogy kiemeljék a lényeget, és rendszerbe helyezzék. Ez később gondot jelenthet, mert nem tudják majd elővenni a megtanultakat, a részletek később nem lesznek lényegesek. Megkérdeztük a diákokat, mennyire szeretik, ha a tanár aktívan bevonja őket az órába. Azt látjuk, hogy a jobb tanulási eredményt elérő tanulók szeretik, a gyengébben teljesítők pedig nem, mivel úgy érzik, nem tudnak bekapcsolódni. Ekkor lép érvénybe a biztatás a tanárok részéről, ami nagyon fontos. A hasznosság belátására is kitértünk, mint kiderült, a diákoknak fontos, hogy a tanárok elmagyarázzák, miért lényeges az, amit tanulnak, hol fogják használni. Azt szűrtük le az eredményekből, hogy a diákok számára a tanár személyisége a legfontosabb. Legyen következetes, lelkes, látszódjon rajta, hogy szereti azt, amit csinál, a diákokat pedig egyenrangú partnerként kezelje. Ezt sokkal fontosabbnak tartják, mint a munkamódszereket, holott mostanában a különböző képzések épp a munkamódszerekre fektetnek nagy hangsúlyt. Számunkra fontos az, amit a diákok mondanak. Nem szeretnénk, hogy a tananyagot a részletekig bemagoló, majd nagy részét elfelejtő, agyonfrusztrált felnőttekké váljanak. A tanárok sokszor a helyzetre panaszkodnak, de ez van, jelenleg abból kell építkeznünk, amink van – mondta Pásztor Krisztina.