Az olimpikonok falujának büszkesége

A természet szeretete, a természet iránt való rajongás, kötődés nem új keletű dolog. Ha végiggondoljuk a művészeti irányzatokat, igen sokban fellelhető a természet közelsége, a természetbe való kivonulás, vagy akár a természeti motívumok megjelenése, alakváltozata. Lehet ez zene, irodalom, vagy akár a képzőművészet. Gondoljunk csak Szinyei Merse Pál, Claude Monet vagy akár Georges Seurat festményeire, amelyeken a zöld pázsit, park jelenik meg. Sorozatunkban képeslapszerű parkbemutatókat közlünk, hogy a kedves olvasóval a Magyar Szó hasábjain együtt barangoljuk be Vajdaság zöld oázisait, felidézzük a letűnt korok emlékeit, a parkokhoz fűződő történeteket, kialakításukhoz kötődő érdekességeket.

„Olimpiai park nyílik Bezdánban” – adta hírül a Magyar Szó 2015. január 10-i száma. Fekete J. József tudósításából megtudhatjuk, hogy a nyugat-bácskai település addig hét olimpikont adott a sportvilágnak. Az első a kézilabdázó Holpert József volt, aki 1988-ban csapatával bronzérmet szerzett Szöulban. A 2012-es londoni olimpián öt bezdáni kajakozó – Horvát-Panda Antónia, Kubik Renáta, Nagy Antónia, Kiss-Tibor Márta és Holpert Ervin – képviselte a falut, ugyanazon az olimpián pedig pályára lépett a kézilabdázó Dalibor Čutura is, aki még abban az évben a szerb válogatottal Európa-bajnoki ezüstérmet nyert. A helyi közösség tanácsa ezen kiváló sportolók tiszteletére 2015. január 12-én emléktáblát avatott a későbbi Olimpiai park területén, a Zombori úton, a színház épülete mellett.  

Ma már magasra nőtt fák árnyékolják be a parkot. Mindegyik fa egy-egy olimpikont jelképez, előttük névtábla emlékeztet arra, hogy kik vitték el Bezdán hírnevét a világ legnagyobb sporteseményére. A park a település Zombor felőli bejáratánál található, ahol egy külön, Žarko Pudar helyi vállalkozó által állíttatott tábla is fogadja az érkezőket: szeretettel köszöntik őket az olimpikonok falujában.  

A park létrejöttének történetéről Mátyus Erzsébet, a bezdáni Helyi Közösség Tanácsának akkori elnöke mesélt.

– Az ötlet onnan indult, hogy ritkaságnak számít egy ilyen kis település, amely hét olimpiai sportolót adott a világnak. Az akkori tanácstagokban fogalmazódott meg az az elképzelés, hogy milyen jó lenne ezt méltó módon megörökíteni. Megtaláltuk hozzá a legalkalmasabb helyet is. A Helyi Közösség Tanácsa felkérte a bezdáni Hordósi kőfaragó céget, amely elkészítette és szponzorálta az emléktáblát, illetve elvégezte a nevek bevésését és a felállítását is. Az avatáson Zombor város és a tartományi szervek képviselői is jelen voltak. A következő év tavaszán pedig minden olimpikon számára saját fát ültettek, amelyek ma már nagyra nőttek. Mindegyik előtt egy-egy névtábla jelzi, kihez tartozik – mondta a Helyi Közösség Tanácsának akkori elnöke, aki hozzátette, hogy Bezdán sportéletében mindig is meghatározó szerepet töltött be a kézilabda és a kajakozás.

– A Helyi Közösség lehetőségeihez mérten mindig támogatta ezeket a kezdeményezéseket és eredményeket. Abban az időszakban, amikor elnök voltam, illetve tanácstag, valóban sok új ötlet született, amelyeknek a megvalósítása is viszonylag gördülékenyen haladt – fogalmazott az egykori tanácselnök.

A Vajdaság Ma 2015. január 12-i tudósítása szerint az emléktáblát két tehetséges helybeli fiatal sportoló, Sunajko Stefan kézilabdázó és Hám Zoltán kajakos leplezte le. Horvát-Panda Antónia olimpikon személyesen ugyan nem lehetett jelen a park avatásán, ám szép gesztusnak tartja, hogy ilyen módon állítottak emléket a kiemelkedő sportteljesítményeknek.

– Éppen várandós voltam az avatás idején, így csak hírből értesültem az eseményről. Tavaly azonban egy interjú kapcsán jártam ott Kiss-Tibor Mártával, és akkor láttam először a saját fámat is. Nagyon szép gesztusnak tartom a falu részéről – mondta a kiváló kajakozó, aki az olimpiai szereplésre visszaemlékezve felidézte, milyen nehéz időszak előzte meg a londoni játékokat.

– Addigra már világkupa-, Európa-kupa-, Európa-bajnoki és világbajnoki érmeim is voltak, az olimpia azonban valahogy mindig kimaradt. Már a pályafutásom befejezését terveztem, hiszen szerettem volna családot alapítani. Az utolsó négy évben ráadásul rengeteg sérülés és betegség is hátráltatott bennünket. Nekem elszakadt egy ínszalagom, Nagy Antóniának pedig közvetlenül az olimpia előtt porctörése volt a kezén. Ám még így is döntőket eveztünk, az ötödik helyig jutottunk, az olimpián azonban sajnos már nem tudtuk kihozni magunkból azt, amire korábban képesek voltunk – elevenítette fel az emlékeket Horvát-Panda Antónia, aki egy olyan apró részletet is felidézett, amely szerinte akár a döntőbe jutásukat is befolyásolhatta.

– A pályabeosztás miatt az utolsó pillanatban helyet cseréltünk a hajóban, mert szembeszélre számítottunk. Reggelre azonban megfordult a szél, ám akkor már nem lehetett visszacserélni. Úgy érzem, ezen is múlhatott. Mindezek ellenére maga az olimpiai részvétel, az olimpiai falu hangulata életre szóló élmény maradt számunkra. A verseny után már nem a csalódásra koncentráltunk, hanem igyekeztünk megélni mindazt, amit az olimpia jelentett. Úgy érzem, ezzel vált teljessé a pályafutásom – fogalmazott az egykori kiváló kajakozó.

Hasonló érzésekkel gondol vissza a londoni olimpiára Kiss-Tibor Márta is, aki a parkhoz személyesen is erősen kötődik.

– Számomra ez nagy megtiszteltetés és óriási öröm. Szinte mindennap megfordulok a parkban, hiszen édesanyám háza közvetlenül mellette áll. Ő gondozza az olimpiai virágoskertet, locsolja a növényeket, rendben tartja a környezetet. A gyermekeim is gyakran játszanak itt, leülnek a padokra. Felemelő érzés látni mindezt – magyarázta, hozzátéve, a park létrehozásakor mindenki azért drukkolt, hogy a frissen ültetett fák megeredjenek.

– A kézilabdázó olimpikon szülei például naponta jártak öntözni a fákat. Ma már mind gyönyörű, hatalmas lombot növesztettek – fogalmazott Kiss-Tibor Márta, aki Horvát-Panda Antóniához hasonlóan ma is örömmel emlékezik vissza az olimpiai részvételre.

– Már az is óriási élmény volt, hogy kijuthattunk Londonba. Meglehet, másként soha nem jutottunk volna el oda. A versenyzés mögött azonban rengeteg háttérmunka állt, amit ma edzőként még inkább átérzek. Most már mi próbáljuk egyengetni a következő generáció útját. Nagy öröm és megtiszteltetés továbbadni a gyermekeinknek és a tanítványainknak azt a tudást, kitartást és akaratot, amely bennünket is elvezetett egészen az olimpiáig – szögezte le az olimpikon sportoló.

A bezdáni Olimpiai park ma rendezett, gondozott közösségi tér, amelyhez nemcsak a helybeliek kötődnek, hanem a település sportmúltja is szorosan kapcsolódik. A fák az évek során megnőttek, ahogyan az olimpiai teljesítmények emléke is egyre erőteljesebbé vált. A park nemcsak egy kivételes sportnemzedék történetét őrzi, hanem arra is emlékezteti az ott élőket, hogy egy kis falu is képes maradandó nyomot hagyni az olimpiai mozgalom történetében. Az ott álló fák ma is a töretlen kitartás, a kiváló teljesítmény és a közösség megkérdőjelezhetetlen erejének élő jelképei.