A Sárga Malom Mozi folytatja a romantikus filmek vetítését. A mai alkotás egy regény adaptációja, amely egészen másként definiálja a műfajt, mint a múlt héten bemutatott film, A szerelem hullámhosszán. Sok néző jelenik meg a vetítésen, köztük Mordor és Zita, a filmkedvelő szerelmespár. Miután a két fiatal helyet foglal, Zita bemutatja a mai filmet:
– Kétségtelen, hogy a romantikus filmek, akármennyire is jól vannak elkészítve, sablonosak. Az emberek éppen ezért ritkán a cselekmény miatt szeretnek bele ezekbe a filmekbe, a szereposztás, a boldogságérzet a film nézése közben, a zene, a humor az, ami a nézőben megmarad. Nos, a mai film, amelyet James Ivory rendezett, és E. M. Forster regényének 1985-ös adaptációja, egyáltalán nem ilyen. A Szoba kilátással kosztümös film, amely számomra nem egyszerűen film, sokkal inkább egy festményt juttat eszembe. Életérzés, hangulat, amelyet minden újranézésnél befolyásolja a saját pillanatnyi hangulatom. A film kiinduló szituációja egy panzióban összegyűlt vendégsereg között játszódik. Egy fiatal úrihölgy, Lucy Honeychurch és idősebb nőrokona nem azt a szobát kapják meg, amelyben szép a kilátás. Ezt meghallva egy idős férfi és fia, George Emerson felajánlják a saját szobájukat, mondván, ott szép a kilátás, de nekik nincs rá szükségük. Az Emerson fiú és Lucy egymásba szeretnek, noha a lány a társadalmi normák miatt még magának is hazudik az érzéseivel kapcsolatban. Ugyanezek a társadalmi normák aztán elválasztják őket egymástól, de később még kereszteződik az útjuk.
Mordor gondolkodva fűzi hozzá:
– A kosztümös, úri életet bemutató filmek, főleg ha brit színészek játszanak bennük, nagyon különleges világot hoznak létre, tehát értem, miért hasonlítod a filmet egy festményhez. A romantikus filmek egyik nagy hibája, hogy a szerelmet történetként, nem pedig érzésként próbálják definiálni, és úgy gondolom, minél intimebb a tér, annál nehezebb ezt az érzést megteremteni, mert a néző már immunis rá. A kosztüm és a karótnyelt, protokollkövető úri életmód azonban olyan társadalmi elhidegülést okoz, amiben a szerelemérzet nehezebben tud létrejönni, ugyanakkor mégis jobban érezzük a jelenlétét.
Mordor és Zita nem tudják befejezni a beszélgetést, ugyanis ekkor elkapcsolják a lámpákat a teremben, helyettük pedig felragyog a vászon. Elkezdődik a vetítés. A közönség érdeklődéssel nézi végig a filmet. Amikor az utolsó jelenetben Lucy és George között végre létrejön az intimitás, a vetítés véget ér. A nézők lassan elhagyják a termet, kivéve Mordort és Zitát, akik a helyükön maradnak, és a filmről beszélgetnek.
– A vetítés előtt azt mondtad – emlékezteti párját Zita –, hogy az elhidegült társadalmi helyzet miatt olyan erős a szerelem kiteljesülése. Ezzel egyet tudok érteni, hiszen a folyamatos együttlét helyett George és Lucy valójában a film legnagyobb részében távol van egymástól, de ha egy társaságban is vannak, kettesben mindössze pár alkalommal, néhány perc erejéig lehetnek. Lucy helyzetét a társadalmi és családi elvárások mellett nehezíti a vőlegénye, Cecil jelenléte is, aki – mint ahogy azt a filmben is említik – Lucyra csak státuszszimbólumként, birtokolandó tárgyként tekint. A filmben nagyon sokszor felmerül ez a kettősség: a két helyszín Firenze és Anglia. Az előbbi a kevésbé fényűző, de szabad élet, míg az utóbbi a gazdag, de protokollszerű életmód jelképe, ugyanezt jelképezi Cecil és George karaktere is. A Charlotte Honeychurchöt alakító Maggie Smith, azonkívül, hogy kiválóan hozza a brit úrihölgy szerepét, jól egyensúlyozza ezt a kettős érzést. Ő az ugyanis, aki már a film elején is túlgondolja az egyszerű kedvességet, hátsó szándékot és sértést keres bennük, közben mégis képes lesz megérteni Lucy helyzetét.
– Charlotte Honeychurch karakteréhez köthető a Szoba kilátással két legőszintébb, legvalódibb jelenete, amely még inkább kiemeli a film erényeit a romantikus műfajon belül. Az egyik ilyen éppen a szoba birtoklása körül zajló vita, amit te is említettél. Igen, teljesen elképzelhetőnek tartom a mai, modern időkben is, hogy néhány idegen diskuráljon egymással egy ilyen apróság miatt. A másik jelenet pedig az aprópénz körül kialakuló kisebb fejetlenség, amikor Charlotte megérkezik Lucy családjához, és fizetni kell a kocsisnak. Ahogy a pénzt számolgatják, taktikáznak, egymás tartozásait korrigálják, az egy pillanatra kizökkent a tökéletesség színházából, és lehetővé teszi, hogy belelássunk a valódi életbe, amely egyáltalán nem tökéletes, sok hibája van, és mi is sokszor hibázunk benne.
– Ha így nézzük – gondolkodik el Zita –, akkor a három férfi, a pap, Lucy öccse és George fürdőzése is ezt az érzést hivatott kiszolgálni. A három meztelen férfit, akik vízicsatáznak egymással, szenvtelenül pásztázza a kamera. A jelenet persze ellentmond a Honeychurch-féle értékeknek is, de ezenkívül annyira kilóg a kosztümös struktúrából, hogy életszerűbbé teszi a filmet. Még akkor is, ha szokatlan látvány három felnőtt férfi, akik meztelenül csapkodják egymást a vízben. A jelenet ráadásul szép metaforája annak a szólásnak, hogy vetkőzd le a gátlásaidat. Úgy gondolom, hogy a Szoba kilátással sok értelemben nagyon erős film, a romantikus filmek között külön kiemelkedik, a színészi játékok pedig szintén nagyon erősek.
Mordor egyetértően bólint, és kézen fogja párját.
Mordor és Zita elhagyják a mozit.
Nyitókép: Fotó: port.hu
