Voltaképpen egyenesen elbűvölő, másfelől meg irigylésre méltó, hogy a civilizáció hajnalán korai elődeink már kísérletet tettek megválaszolni az úgymond végső kérdéseket. Szabad volt a pálya, friss ötletekből készülhettek a különféle elméletek és rendszerek, de már ekkor, tehát a kezdet kezdetén a gondolkodóknak szinte mindegyike a tudásban kereste a lét biztos alapját.
2026. szeptember 11., péntek
Jegyzet
Olvasom egy hazai lapban március 15-ével kapcsolatban (igen, kissé megkésve, de lelkem rajta) miszerint – a cikk szerzője szerint – a kisebbségi pártvezetők nagyobb kokárdát tűztek a kabátjukra, mint tavaly. Szerény véleményem szerint ennek a megállapításához igencsak éles szem szükségeltetik – kiváló emlékezőtehetség.
Már napok óta egy vers sorai motoszkáltak a fejemben. Mint afféle, csak fél füllel vagy még annyira sem hallott, s lényegében meg sem sejtett, méltóképp fel sem sejlett zeneszám dallama, amire oda sem figyelünk – elsuhanunk mellette észrevétlen –, amikor elhangzik, és teljesen spontán módon mégis megragad bennünk.
Nem szeretném ismételgetni magam, de írtam már arról, hogy a modern, 21. századi ember életvitelétől, magatartásától és jellemétől – s nem is csak az időközben feltűnt materializmus és ateizmus hatására – teljességgel idegen, hogy hinni tudjon (vagy merjen?...
Molnár Zoltán barátom és színészkollégám Rakovačka utcai családi házának udvarán tartottuk Újvidéken, 1999 tavaszán, a később – augusztus közepén – Budapesten, a Pepsi Sziget fesztiválon (mert igen, akkoriban még ez volt a neve...) bemutatott Az ezredik éjszaka című előadásunk próbáit, Đorđe Lebović nagyszerű, és közismert szövege alapján.
Sztrecsénynél már jártunk – ha akkor hirtelenjében nem is vettük észre –, hiszen szinte farkasszemet néznek a várromok Óvárral. Mintha csak kerekíteni igyekezne utazásunk történetét a megboldogult apósom gyermekkorából ránk maradt képeslapgyűjtemény véletlenszerűségeinek láncolata.