Gondoltam, keresek néhány szaftos rendőrviccet az interneten, elvégre számtalan ilyen tréfa forog közszájon, naponta mesélik ezeket – nagyokat nevetve – egymásnak az emberek, biztos feljegyezte hát valaki, sőt talán csokorba is gyűjtötte a világháló valamely el sem dugott szerény kis szegletében. És igazam is lett… Egy gyorskeresés a Google mindent végigszimatoló kémkutyájával, aki előtt semmiféle internetes tartalom nem maradhat rejtve, s alig telt bele fél perc (egészen pontosan: harminchét másodperc…), máris tizennyolcezer és ötszáz találatot dobott ki nekem a számítógépes rendszer. És ez még mindig nem az interneten magyarul fellelhető rendőrviccek teljes száma, de nem ám, ez egyelőre még csak azt jelzi, hogy hány honlapon guberálták össze az egyenruhásokról szóló tréfákat. De ha ezen felül még azzal is számolunk, hogy egy-egy ilyen találati helyen hány meg hány viccet gyűjtöttek össze az évek során, akkor nagyon sokszorosára kell még tovább hatványoznunk ezt a közel húszezres tételszámot.
Ekkora mennyiségben pedig igazán elveszik az ember, s akár másnap reggelig is olvasgathatja a vicceket, talán nagyokat is röhögve, örömét megosztva családjával, hahotázva közben, hogy a lakótelepi emeletes házban is (ahogy Magyarországon mondják: panelben… habár szülővárosomban, Zentán inkább kúlaként ismert… J) átkopog a szomszéd, vagy át is jön netán, hogy becsöngetve figyelmeztessen, elege van már a nyerítésünkből, nyihogásunkból.
Én pedig sokkal inkább a jószomszédság híve vagyok, ezért hát hagyjuk most a rendőrvicceket… Tudok valami sokkal jobbat!
Nézzük inkább a dolgoknak azt az oldalát, amikor nem az egyenruhások a tréfák főszereplői, hanem ők viccelődnek. Erre a keresőszóra vélhetően sokkal kevesebb alkalmat és találatot varázsolna elém a monitoron a Google internetes keresőprogramja…
Pedig, ha ritka is, érdemes odafigyelnünk erre!
Valaki például szokatlan módon elővette a humorát – és használni is mertre! – a budapesti rendőrségen, amikor így fogalmazott az idei Sziget Fesztivál után kiadott közleményben: „Az egyik elfogott terjesztő egy civil ruhás rendőrnek kínálta előre adagolt kábítószerét. Az üzlet nem köttetett meg, a nyomozók a bilincselés mellett ruházatát is átvizsgálták, amelynek során megállapították, hogy a huszonhárom éves fiatalembernél talált bélyegek nem borítékra ragasztandók, a tabletták és kapszulák mellé nem járt a kockázatokra és mellékhatásokra figyelmeztető betegtájékoztató, a »fű« sem egy korábbi kertészkedéskor került a tasakokba, valamint a gombaszármazék sem pörkölt alapanyag” – írta tehát közleményében a Budapesti Rendőr-főkapitányság, vagyis ismertebb nevén a Béerefká (BRFK).
Természetesen, ahogy egyetlen nagyobb, hasonló rendezvény – a nagy-britanniai Glastonburytől, a dániai Roskilde fesztiváltól vagy a belga Pukkelpoptól, illetve Rock Werchtertől, az írországi Electric Picnicen át, egészen a péterváradi EXIT-ig vagy a közép-szerbiai Gučáig – sem lehet mentes a kábítószerektől, úgy a budapesti Sziget Fesztivált sem lehet teljesen kivonni az ilyen hatások alól. Mintegy civilizációs hozadék ez ma már minden nagyobb eseményen, ahol több százezer ember fordul meg. Mert ahol ennyien összejönnek, ott jó piacot, jó lehetőséget látnak a fesztiválban a terjesztők, a dílerek is. Megjelenik hát az alvilág is. Mindenkit pedig nem lehet kiszűrni…
A Sziget Fesztivál ilyen szempontból kiemelkedő – pozitív példa! – abban a tekintetben is, hogy a rendőrség immár hosszú évek óta minden alkalommal elmondja: a rendezvényen megforduló közel négyszázezres embertömegben átlagban nagyságrendekkel kevesebb, a kábítószerekkel összefüggésbe hozható bűncselekmény történik az egy hét alatt (!), mint egy átlagos budapesti hétvégén. S talán éppen emiatt történhetett meg az is, hogy a Sziget Fesztivállal szemben (korábban?...) ellenséges sajtóban is visszaszorult a rendezvényt „drogszigetként” aposztrofáló hangvétel.
Nem, senki sem kért bocsánatot azért (pedig igazán illett volna!...), hogy korábban hülyeségeket beszélt, de legalább belátták, hogy nem jártak jó nyomon, nem volt igazuk… Ezért sunyi módon elhallgattak hát.
Idén például – a BRFK adatai szerint – nagyjából hatszáz adag kábítószert foglaltak le, ami nagyságrendekkel kevesebb, mint egy átlagos budapesti hétvégén. És mellesleg elenyésző egy négyszázezres lékszámú tömegben… Lopott, feltört gépkocsiról pedig egyáltalán nem érkezett bejelentés. „Idén 19. alkalommal rendezték meg a Sziget Fesztivált, amelyre – hasonlóan az előző évekhez – több százezer látogató érkezett hazánkból és külföldről egyaránt. A rendezvényt mintegy 1000 rendőr biztosította, a Budapesti Rendőr-főkapitányság munkatársai a kihelyezett rendőrőrsön a nap 24 órájában rendelkezésre álltak. Három ország – Hollandia, Nagy-Britannia, valamint Németország – két-két rendőre, illetve a Leonardo-program keretén belül további három ország – Csehország, Lengyelország, Ausztria – rendőrei képviseltették magukat a Szigeten” – írták közleményükben a BRFK munkatársai, akik „a Sziget Fesztivál 2011 ideje alatt huszonnyolc főt – terjesztőt, illetve fogyasztót – fogtak el kábítószerrel visszaélés elkövetésének megalapozott gyanúja miatt.”
Huszonnyolc ember – s köztük fogyasztók is!
Hát ez szinte semmi egy közel kétmilliós város átlagolt adataihoz képest.
De nem a kábulat témájában akartam elmélyülni most. Mindenki tudhatja rólam, hiszen sohasem titkoltam, hogy határozotton, sőt sokszor tevőlegesen is ellenzem a kábítószerek fogyasztását, de támogatom az úgynevezett „könnyű drogok” legalizálást, mert meggyőződésem, hogy azok dekriminalizálásával sokkal hatékonyabban ellenőrzés alatt tartható lenne ez a civilizációs hozadék. Még ha nyilvánvalóan tudom is, hogy orvosi szempontból nem létezik ez a fogalom… S ezért is tettem idézőjelek közé… Csak a rendőrség, illetve a BRFK humorát akartam most megdicsérni.
Mert magam is nagyon jót nevettem azon, amikor azt írták: „…a »fű« sem egy korábbi kertészkedéskor került a tasakokba, valamint a gombaszármazék sem pörkölt alapanyag.”
A rendőrvicceket pedig keresse nyugodtan mindenki a világhálón. Alig harminchét másodpercbe telik, és kiváló internetes elérhetőségeket tudok adni…
