Múlt pénteken bukdácsolt be elektronikus postaládámba az Egyperces receptek hírlevelében a szőlőbefőtt elkészítésének leírása. Rövid is, egyszerű is, nincs vele sok vesződség, így hát lényegében egyből megakadt rajta a szemem (mint általában az egyperces recepteken…), meg hát egyébként sem ettem még ilyet, izgalmasnak tűnik, lássuk hát mit üzentek nekünk a hírlevél szerkesztői:
„Hozzávalók: 1 kg leszemezett szőlő
A sziruphoz: 25-30 dkg cukor, 5 dl víz, 1-2 db szegfűszeg, 1 késhegynyi citromsav vagy 1 evőkanál almaecet.
Elkészítés: a szép nagyszemű, keményhéjú fehér vagy piros szőlőt megmossuk, majd leszemezzük. Kiforrázott üvegekbe rakjuk. A sziruphoz a cukrot feloldjuk a vízben, beletesszük az ízesítőket, felforraljuk. A szőlőre öntjük forrón, lezárjuk csavaros tetővel, majd 4-5 percig gőzöljük, ügyelve arra, hogy a szőlőszemek ne repedjenek fel.” (Hangsúlyozom, hogy ez itt nem a reklám helye, de ha bárkinek is sikerült volna felkeltenem az érdeklődését mindezzel, akkor halkan, csendben, diszkréten máris fülbe súgom: receptjeiket a hírlevél szerkesztői is a Mindmegette.hu honlapjáról guberálják… s néhány évvel ezelőtt jómagam is dolgoztam ez utóbbinál… szóval, fogadják hát tőlem az itt idézett leírást szívélyesen, részben talán a személyes érintettség okán is! )
De személyes érintettség ide vagy oda, mondom: múlt pénteken történt mindez, s épp akkor, azokban a napokban írtam sorozatunkban a zentai zEtna – mert mindig kell, hogy legyen egy működő vulkán a kisváros alatt – areális irodalmi fesztiváljának lávafolyamáról, annak ürügyén pedig Fekete Vince erdélyi író s költő Bestiarium siculanae című írásának záró sorait idéztem. Ebben a kis utószóban a szerző „nagyanyáink zakuszkareceptje, anyaországiaknak” megjelöléssel ízes székely nyelvjárásban ad instrukciókat az étel elkészítéséhez (méghozzá úgy, hogy egy-egy anyaországi magyar vajmi keveset érthessen belőle…), s gyakorlatilag csak a kötőszavakat és számjegyeket ismerhesse fel. S azt is csak akkor, ha figyelmesen olvas… Ennek nyomán pedig – még mindig a múlt héten – egy tíz évvel ezelőtti Képes Ifjúságból kerestem elő a tüttyölt ratyli receptjét. „»Eszelősen« jó recept... de jut eszembe: a rőt kercének nem a prütykölt mütyűr, meg a macerált recefice az alapanyaga...???” – kérdezte akkor Szabadkán élő kereszttestvérem, Papp Zsuzsi, miután megosztottam ugyanezt a leírást a Facebookon. Nos, nem is csoda hát, ha mindezek után azonmód megakadt a szemem a szőlőbefőtt receptjén, amint betorkollott a postaládámba… Végül is, az említettek közül lényegében ez az egyetlen, amelyik valóban és konyhában el is készíthető.
De ha már keresgélünk a régi cuccok között – s jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat –, érdemes előkotorni az unicumos pulyka receptjét is. Ezt is közreadtuk annak idején – anno domini – a Képes Ifjúságban, de nem is értem már miért, nem a „Főzőcske de okosan” sorozatában közöltük, hanem a humorrovatba soroltuk bééé… Talán azért, mert „Főzőcske de okosan” rovata soha nem is volt a lapnak…
Igen, valószínűleg ez lehetett az oka…
De mindegy is, hiszen lényegében az unicumos pulyka akár korhatáros recept is lehetne… Már ha az alkoholtartalmát ilyen megközelítésben döntő tényezőnek tekintjük. Veselkedjünk hát neki, de aztán gyűrjük fel a gatyaszárat, mert ezzel a baromfival bizony – én előre szóltam! – kemény megpróbáltatás lesz a szembesülés:
„1. Vegyünk egy pulykát!
2. Egy pohár unicum.
3. Tegyük a pulykát a sütőbe!
4. Még két unicum.
5. Állítsuk a hőfokot 190 sütőre!
6. 3 unicum további.
7. Süssük a kapcsot be!
8. Most még tovum 4 univáb.
9. Pulykázzuk meg a zsírt!
10 Unicumot a másik palackot még.
11. Dugjunk pulykákat a homérumba!
12. Poharazzunk egy unicumot az öntbe!
13. Süssük az unicumot még egy óráig!
13+1. Gyöngyvirágos kék ibolya-a-a-a!...
14. Pulykáljuk meg az puha unicumját!
15. Vegyük ki a pulyákot az unicumból!
16. Édes anyám, sírhalmomra-a-a-a!...
17. Kiskút, kerekes kút...
18. Szeletum a pulyák darabbal többe!
19. Pusztuljunk tásztátum!
20. Palackoljunk még egy unicum vevétet!
21. Nyílára uccásik a krocsmrasumity!...
22. Állítsuk meg a teritumot és pulykoljunk még egy terítéket!
23. Leterít az unipulyák, és fogyjunk el!”
Egészségünkre!
Esküszöm, ha legközelebb Kolozsvárott járok, ilyet rendelek majd a Bulgakov kávézóban, vagy a Toldi étteremben! Remélem, az unicumos pulyka is szerepel Orbán János Dénes író, költő, s nem kevésbé korcsmatulajdonos étlapján. À la carte…
Ha pedig másnap aztán nem emlékeznénk az unicumos pulyka fenséges ízére, alkalmasint szőlőbefőttel vigasztalódhatunk… Habár másnaposságra, meg az ezzel járó fejfájásra (és egyéb tünetekre…) ezt sehol sem ajánlják, annyi fennmaradt innovatív hajlam talán még adódhat bennünk (raktáron…), hogy – jobb híján – akár ezzel is próbálkozzunk…
