A Szekeres László Alapítvány szabadkai székházában tartotta meg a Vajdasági Magyar Képregény Társaság az 5. Vajdasági Képregény Találkozót. A rendezvényen Jókaitól a modern képregényig címmel Kertész Sándor grafikus, szakíró, a magyar képregény történetének kutatója tartott előadást, amihez egy kiállítás is társult Jókai Mór-Jankó János: A képregény születése címmel.
– Minden korszaknak van kulturális forradalma, és amikor a képregény létrejöhetett, akkor is volt olyan időszak a magyar művelődéstörténetben, ami lehetővé tette a képes történetek megjelenését. Ez az 1800-as évekre tekint vissza. Azok az idők olyan technikai és kulturális változást hoztak, amik a mostani időkkel, a mobiltelefonok intenzív használatával hasonlíthatók össze. Annak idején egyre népszerűbbé váltak az újságok, és pont úgy, mint most a fiatalok és a mobiltelefonok esetében, akkor főleg a férfiakra kellett rászólni, hogy legalább ebédidőben ne a lapokat bújják. A népszerűséghez az illusztrációk is hozzájárultak, a technika ugyanis lehetővé tette, hogy ne csak képek, hanem rajzok is megjelenjenek. Ebben az időszakban Jókai Mór – a mai fogalmakkal élve – influenszer volt, aki egy kicsit mindennel foglalkozott. Az újságok komoly olvasmánynak számítottak, és ő volt az, aki a vasárnapi számokban elkezdett humoros írásokat is közölni. Kakas Márton álnéven csipkelődős szövegekkel szórakoztatta és művelte az olvasókat. Jókai Mór jól tudott rajzolni is, a pályája elején nem is tudta eldönteni, hogy festőművész, író, vagy mégiscsak jogász legyen. Habár jogász lett, az írásról sem mondott le. Ezalatt Európában létrejöttek az élclapok, amiben újdonságként hatottak a karikatúrák. Kezdetben felháborodást váltottak ki, és nem igazán tudtak mit kezdeni vele – hallottuk a szakértőtől, aki mint mondta, fejlődésre volt szükség a karikatúra alkotását és megértését, elfogadását illetően is.
– Az írás és a karikatúra kapcsolata Jókait is érdekelte. 1856-ban A Nagy Tükör címmel jelent meg az első élclapja, amit ő írt és rajzolt is. Akkortájt Magyarországon még nem voltak karikatúrák. Jókai a festőművészekhez intézett felhívást, hogy rajzoljanak, akár inkognitóban, mert ez méltatlannak számított. A sors Jankó Jánossal hozta össze, és Az Üstökös című élclapban már ő is rajzolt. Holott Jankó Jánosnak esze ágában sem volt ezzel foglalkozni. Festőművész akart lenni, amit akkoriban Bécsben tanítottak, de ehhez pénz kellett, és a karikatúrákért megfizették. Ugyanakkor még Jankó se tudta pontosan, hogy mi a karikatúra. Óvatosan, inkább viccesen rajzolt, mintsem gúnyosan. Az újság viszont kelendő lett, így mások is elkezdtek élclapokat készíteni. A rajzokért főleg Jankó Jánoshoz fordultak, akinek emiatt nem igazán maradt ideje a festészetre. Az élclapok sorra jelentek meg, mind Jankó rajzaival, és húsz évig szinte egyedüli karikaturista volt Magyarországon. Egy idő után pedig más művészeknek is világossá vált, hogy ezért pénzt lehet kapni, így bátrabban készültek karikatúrák – hallottuk a kutatótól.
– Az egyik első magyar képregény a Gömböcz és Csukli egy tömzsi és egy nyurga komikus figura kalandjait mondta el versekben. Jókai írta, Jankó rajzolta, és folytatásokban jelent meg Az Üstökösben. Akkoriban még nem voltak gondolatfelhők, az később alakult ki. A mai időkben jól ismert képregényforma a makói születésű Pulitzer Józsefhez köthető, aki még fiatalon az Egyesült Államokba vándorolt, egy idő után üzletember lett és újságkészítéssel foglalkozott. Az eladhatóságon elmélkedve arra jutott, hogy sok a bevándorló, akik nem ismerik az angol nyelvet, így nem tudják elolvasni az újságot. Voltaképpen praktikus okokból találta ki azt, hogy képeket közöl, kis feliratokkal, és ezzel a bulvár sajtót is feltalálta – tudtuk meg Kertész Sándortól.
Richard Felton Outcaulttal társulva Pulitzer József egy képregénykaraktert alkotott meg, akinek történetén keresztül az alsóbb osztály viszontagságairól szóltak. Akkortájt a színes nyomásban a sárga szín újdonságnak számított, ezért a karaktert sárgára festették, így jött létre a The Yellow Kid. Ez egy kísérlet volt, ami bevált. A képregény műfaja létjogosultságot nyert, a bulvár sajtót pedig a mai napig is sárga sajtónak hívják.
A képregényekről sokaknak a szuperhősök juthatnak eszükbe. Gladiátor és mitológiai történetek hatására, Jerry Siegel és Joe Shuster azon ügyködött, hogy megalkotják a szuperembert, aki a képességeire nem szert tesz, hanem úgy születik. A Superman 1938-ban jelent meg, de nem volt ez sima menet. Az alkotópáros szerkesztőségről szerkesztőségre járt és a legtöbb helyen kinevették őket. Miután mégis kiadták, nagy sikerre tett szert. Más szuperhősök is megjelentek, Stan Lee, a Marvel-atyja pedig úgymond elszabadította ezt a világot. Magyarországon ezek a tartalmak még nem igazán voltak elérhetők, fellendülést a rendszerváltás hozott.
Nyitókép: Kertész Sándor a képregény-találkozón /Fotó: Lukács Melinda
