Irány a természet! Pontosabban az, ami még megmaradt belőle, ugyanis a szupertempóban „fejlődő” nagyváros környékén a természeti értékek zömét is már rendeltetésszerűvé formálták. Akárcsak a belvárosi, zöld területeket, parkokat. A várost ölelő víkendtelepüléseket összkomfortos üvegpaloták és fűtött medencék rondítják el, a folyó partszakaszain kerítésekkel elzárt, kibetonozott strandokat és magánkikötőket építettek, a valamikor fürdésre alkalmas pontokon luxusjachtok százai horgonyoznak, a vizet büdös olajflekkekkel tarkítják. A közparkokban az erdei ösvényeket, gyalogutakat kitéglázták, lebetonozták, a „túl nagy és veszélyes” fákat kivágták, helyükre bokorszerű, megnövésre esélytelen növényeket ültettek. A kicsit távolabbi természet, amelyet a fejlődés még nem ért el, ilyenkor, a május 1-jei pánik idején szenved igazán. Vérzik a túramotorok, quadok, terepjárók abroncsai alatt, fuldoklik több tízezer, százezer természetromboló vendég szemetében, műanyag zacskóiban, vegyszereiben… Legyünk természetesek: Ne „javítsuk” fel tavaszi kirándulásunkat tonnányi felesleges badarsággal, műanyagsátrakkal, gumimedencékkel, napernyőkkel, fák közé kiköthető ringóágyakkal! Üljünk kerékpárra, egy hátizsák szerény tartalma untig elég ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Mi és az erdő is.
